2017. augusztus 11., péntek

Paduc Ebédre

Történt egyszer, hogy az én drága párom elhagyott. Na persze nem örökre, hanem csak egy hétvége erejéig, így rám hárult a  feladat, hogy gondoskodjak a napi betevőmről. De mihez is kezdjen ilyenkor a horgász ember? Vegye fel a köténykéjét és álljon neki húslevest főzni, rántott húst sütni? Szép is lenne! Ilyenkor indul be igazán a vadászösztön, irány a vízpart!
Már előző este bekevertem az etetőanyagot és jó korán felkeltem. Tudtam, hogy most nem babra megy a játék, itt kérem a táplálékszerzés, a túlélés a tét. Célzottan paducot akartam fogni, így a győrzámolyi szakaszra mentem, ahol sekély, gyors folyású a víz, kemény a meder és szinte mindig fogok ott a vésőszájúakból. Az etetőanyagba jócskán raktam kenyeret és csontit, amit  nagyon szeretnek és csontival is csaliztam végig.
Az egyik kedvenc kanyarom.
Csonti csali. Mindig tűzök 1-2 színeset(nem kéket!) is a fehérek mellé.
Először természetesen az év sztárjai, a karikakeszegek jelentek meg, de ez mindig így van, a paduc csak 1-2 óra után szokott odatalálni az etetésre kisebb csapatokban. Elszórakoztam tehát a kisebb nagyobb karikákkal, amikor végre bejött valami darabosabb. Talán megjöttek a paducok? Sajnos még nem, egy szebb szilvaorrú húzkodta meg a bolognai bot végét.
Az elmaradhatatlan karika.
Testesebb szilva.
Mindenesetre elraktam, ha nincs ló jó a szamár is alapon. Pár karikát gyűjtöttem még mellé, paprikás lisztben kisütve belőlük is finom ebédet lehet varázsolni. A szákban raboskodó halaknak azonban szerencséjük volt, ugyanis egyszer csak az úszó villámszerűen tűnt el, a sikeres akasztás után pedig rögtön meg is villantotta piros uszonyait egy padró. 32 centis volt, nekem pont elég, így helyet cserélt a szákban lévő szilvával és a karikákkal.
Megjött az ebédnek való :)
Kicsit még próbálkoztam, hátha egy márna is megtisztel, de egy domin és egy koncéron kívül már nem volt más jelentkező. Végül is amiért jöttem, az megvolt, éhen már nem maradok.
Hazavittem hát a zsákmányt, megpucoltam, beirdaltam olyan sűrűn, amennyire csak tudtam és jól besóztam. Szusszantam egyet amíg állt a sóban a hal, majd nekiláttam elkészíteni. Nem mondom, hogy ez a tuti recept paducra, én is most próbáltam először, de szerintem nagyon finom lett, így megosztom veletek.
Szóval vegyünk elő egy tepsit. Egy kis tálban keverjünk össze 3-4 evőkanál olivaolajat egy teáskanál sült halas fűszerkeverékkel. Itt bármilyen fűszerkeveréket, vagy általunk választott fűszert rakhatunk bele, az enyémben többek között volt kurkuma, koriander, római kömény, gyömbér, bors és mustármag, de tényleg csak a fantáziánk szabhat határt az ízeknek. Már elterveztem, hogy legközelebb egy citromos-gyömbéres-bazsalikomos keveréket fogok kipróbálni. Arra azért figyeljünk, hogy, ha már előzőleg besóztuk a halat, akkor olyan keveréket használjunk amiben nincs só. (Vagy akkor ne sózzunk előre) A paduc mind a két felét alaposan kenjük be a fűszeres olajjal, majd fektessük a tepsibe. Az olivaolaj elég volt, hogy ne ragadjon oda, más zsiradék nem kellett.
Akkor volt sikeres a vadászat, ha a paduc csak fej nélkül fér be a tepsibe :)
Rakjuk körbe fél centi vastag krumplikarikákkal, amiket előtte vegetás olivaolajban forgattunk át. Ez a vastagság pont elég ahhoz, hogy egyszerre készüljön el a hal és a krumpli. Miután ezzel megvagyunk, mehet is be a 200 fokos sütőbe, légkeverés nélkül, hadd piruljon, nem kell rá fólia sem.
Ez az a pillanat, amikor elő kell venni a bort. Száraz fehér vagy rozé legyen, s amíg készül az ebéd kortyolgassunk el egy decit, hogy meghozza az étvágyunkat, bár a hajnali kelés és friss levegő után ezzel nem szokott gond lenni. Azért mielőtt nagyon belemerülnénk az iszogatásba, még a sütési idő felénél (kb. fél óra) vegyük ki a halat és még egyszer kenjük át a fűszeres olajjal. Forgatni nem kell, ne is próbáljuk, csak összetörik. Nagyjából egy órát lehetett a sütőben, de igazából nem nézegettem az időt. Mindenesetre attól nem kell félni, hogy nyers marad, már 20 perc után puhának tűnt a hús.
Még egy kenést elbírt volna, de már nagyon éhes voltam :)
Ha szép barnára sült, már nincs más hátra, mint, hogy jóízűen elfogyasszuk. Na látjátok, megy ez nekünk akkor is, ha nincs otthon az asszony! Savanyúság is illik hozzá, valamint egy jó borral öblítsük le, ne valami édes löttyel, ennyi tisztelet kijár a halnak.  Nekem nagyon ízlett így elkészítve a paduc, s ha valaki kedvet kapott, hogy kipróbálja ezt a receptet, annak jó étvágyat hozzá!


2017. augusztus 1., kedd

Vad Pontyocskák

Horgász tervez, Duna végez - szokták mondani. És tényleg így van. A folyó sokszor keresztülhúzza számításainkat, gondosan kidolgozott tervünket pedig egy pillanat alatt romokba döntheti.
Velem is így volt a minap. Alig vártam már az áradást, hogy megint mehessek a Rábára, ahol a tavaszi nagy vizeknél igen jókat horgásztam. A pezsdülést ki is használtam a Mosonin, tetőzés után pedig a Rábát vettem célba. Igen ám, de valamit elnézhettem az áradás mértékét illetően, ugyanis a partra kiérve láttam csak, hogy a jó helyek mind víz alatt vannak. Végignéztem pár beállót, de nem találtam olyan részt, ahol elfértem volna a bolognaival, pedig több halat is láttam fordulni. Bosszantó volt, de nem tudtam mit csinálni, csalódottan elindultam haza.
Visszafelé a töltésen jutott eszembe, hogy van itt egy kifolyó egy kis ártérrel, amit ilyen magas víznél elönt a Rába. Tavasszal pontyok, kárászok is jöttek be oda, talán most is ott vannak. Volt nálam match- és feederbot is szerencsére, így úgy döntöttem teszek egy próbát ha már felkeltem. 1 spori volt a kiszemelt helyen, vele szemben telepedtem le.

Balra a zsilip, ami zárva volt így teljesen állóvízi körülmények fogadtak.
És az alatta elterülő vadregényes kis ártér.
Előbb a feedert vetettem be, rövid előkével, csalitüskén felkínálva a 2 szem mézes kukoricát. Több hónapja a táskámban hevert már a methodos cucc, most legalább kipróbálom ezt is. Beküldtem a nád elé, közben a matchbottal kitapogattam egy jó 2m-es gödröt a lábam előtt, és bedobtam oda pár gombócot. Fixen rögzített folyami úszó volt szerelve, a célnak megfelelt, bár biztos csodálkozott szegény, hogy nem folyik a víz semerre.

Immár az úszó is a helyén.
A feeder spicce folyamatosan rezgett, gondolom az etetőkosárban turkáló apróbb halak miatt. A matchet csontival csaliztam először. Első dobásra rögtön szép lassan húzta le az antennát valami, de bevágás után meglepően kis ellenállást mutatott - egy törpeharcsa volt. Mióta folyókon horgászok nem találkoztam törpékkel, el is felejtettem mennyire szúrnak, de szerencsére hamar előjöttek az emlékek a helyes fogást illetően. Nagyon ízlett nekik a folyóvízi sajtos etetőanyag (ugye nem ide készültem), olyannyira, hogy csontival és gilisztával nem is tudtam horgászni, mert bedobás után 1-2 másodperccel már rajta volt a törpe. Szerintem pár óra alatt összejött volna 10 kiló, de inkább váltottam az úszóson is kukoricára. Ezt is meg-meg húzgálták, és sokszor kívülről akadt beléjük a horog, úgy nyüzsögtek az etetésen. És ették is rendesen. Olyan ütemben kellett pótolni a kaját, mintha úsztatnék, pedig egy 2m mély állóvíztől beszélünk.
Épp a feederrel babráltam - ugyanis a 2 szem fűzött kukoricát is előszeretettel rágták le - amikor az úszóm szép lassan elkezdett oldalazni jobbra, majd a meder közepe felé. Felkaptam a botot az ágasról, rákészültem a bevágásra. Az úszó megint jobbra indult, de most lassan süllyedni is kezdett oldalazva. Azonnal ült a bevágás, a bot meg szépen úgy is maradt ahogy kell: karikába. A könnyű pálcával, 18-as damillal még a tenyeres keszegek fárasztása is élvezetes, egy jobb hal pedig maradandó élményt nyújt az biztos. Igazi elvadult ponty volt, többször kitört, 4-szer is visszament küzdeni a merítés előtti pillanatban. És azok a színek! Egész világos, már majdnem ezüstös, a farok- és a farok alatti úszók pedig vöröses árnyalatúak voltak. 36 cm hosszú és 1,5 kiló körüli lehetett.
Igazi vadvízi pontyocska.
Ahogy háttal a víznek bíbelődtem a hallal, a szemben ülő spori szólt oda, hogy a másik botot is viszi valami. Ahogy odafordultam, a feeder csak úgy ugrált az ágason, be is vágtam, de hiába sajnos. Csak a lecsupaszított horog vigyorgott rám amikor kihúztam. Újracsaliztam mindkét botot, kicsit lenyugodtam a nagy izgalmak után, majd 10-15 perc múlva megint akció volt a matchen. Ismét oldalazott kicsit az úszó, bevágtam, de elkapkodtam a dolgot. Valószínűleg beleúszás volt, amiről a horogra akadt pikkely is árulkodott. Hiába, van még mit tanulni erről a fajta pecáról is.
Ott ólálkodott az újabb, de elszúrtam :(
Nem sokkal ez után a methodos szerkóra jött egy eszeveszett kapás és most jól sikerült az akasztás, éreztem, hogy halam van. Ez most kisebb ponty volt, 25 centi körüli, de ugyan olyan szép színekben pompázott mint az előző társa. Ezek után több érdemlegesség már nem történt. Néha csontira visszaváltottam az úszóssal, de a helyzet változatlan volt, 2 másodpercen belül vitte is a törpe. A hőmérséklet közben kezdett az elviselhetetlenségig fokozódni, így lassan hazaindultam.
Ahhoz képest milyen kicsi, jó nagy kapást csinált.
Összességében nagyon jó kis peca kerekedett ebből. Bár nem volt annyi hal és kapás, mint egy jó úsztatás alkalmával, néha ezt a fajta horgászatot is ki kell próbálni. Pont az előző bejegyzésemben áhítoztam egy úsztatva fogott pontyról. Hát tessék. Úsztatni indultam és pontyokat fogtam. Azért remélem az ősz folyamán a bolognait is megdolgozza majd egy igazi folyami nyurga. Mindenesetre én rajta leszek az ügyön.