2017. augusztus 11., péntek

Paduc Ebédre

Történt egyszer, hogy az én drága párom elhagyott. Na persze nem örökre, hanem csak egy hétvége erejéig, így rám hárult a  feladat, hogy gondoskodjak a napi betevőmről. De mihez is kezdjen ilyenkor a horgász ember? Vegye fel a köténykéjét és álljon neki húslevest főzni, rántott húst sütni? Szép is lenne! Ilyenkor indul be igazán a vadászösztön, irány a vízpart!
Már előző este bekevertem az etetőanyagot és jó korán felkeltem. Tudtam, hogy most nem babra megy a játék, itt kérem a táplálékszerzés, a túlélés a tét. Célzottan paducot akartam fogni, így a győrzámolyi szakaszra mentem, ahol sekély, gyors folyású a víz, kemény a meder és szinte mindig fogok ott a vésőszájúakból. Az etetőanyagba jócskán raktam kenyeret és csontit, amit  nagyon szeretnek és csontival is csaliztam végig.
Az egyik kedvenc kanyarom.
Csonti csali. Mindig tűzök 1-2 színeset(nem kéket!) is a fehérek mellé.
Először természetesen az év sztárjai, a karikakeszegek jelentek meg, de ez mindig így van, a paduc csak 1-2 óra után szokott odatalálni az etetésre kisebb csapatokban. Elszórakoztam tehát a kisebb nagyobb karikákkal, amikor végre bejött valami darabosabb. Talán megjöttek a paducok? Sajnos még nem, egy szebb szilvaorrú húzkodta meg a bolognai bot végét.
Az elmaradhatatlan karika.
Testesebb szilva.
Mindenesetre elraktam, ha nincs ló jó a szamár is alapon. Pár karikát gyűjtöttem még mellé, paprikás lisztben kisütve belőlük is finom ebédet lehet varázsolni. A szákban raboskodó halaknak azonban szerencséjük volt, ugyanis egyszer csak az úszó villámszerűen tűnt el, a sikeres akasztás után pedig rögtön meg is villantotta piros uszonyait egy padró. 32 centis volt, nekem pont elég, így helyet cserélt a szákban lévő szilvával és a karikákkal.
Megjött az ebédnek való :)
Kicsit még próbálkoztam, hátha egy márna is megtisztel, de egy domin és egy koncéron kívül már nem volt más jelentkező. Végül is amiért jöttem, az megvolt, éhen már nem maradok.
Hazavittem hát a zsákmányt, megpucoltam, beirdaltam olyan sűrűn, amennyire csak tudtam és jól besóztam. Szusszantam egyet amíg állt a sóban a hal, majd nekiláttam elkészíteni. Nem mondom, hogy ez a tuti recept paducra, én is most próbáltam először, de szerintem nagyon finom lett, így megosztom veletek.
Szóval vegyünk elő egy tepsit. Egy kis tálban keverjünk össze 3-4 evőkanál olivaolajat egy teáskanál sült halas fűszerkeverékkel. Itt bármilyen fűszerkeveréket, vagy általunk választott fűszert rakhatunk bele, az enyémben többek között volt kurkuma, koriander, római kömény, gyömbér, bors és mustármag, de tényleg csak a fantáziánk szabhat határt az ízeknek. Már elterveztem, hogy legközelebb egy citromos-gyömbéres-bazsalikomos keveréket fogok kipróbálni. Arra azért figyeljünk, hogy, ha már előzőleg besóztuk a halat, akkor olyan keveréket használjunk amiben nincs só. (Vagy akkor ne sózzunk előre) A paduc mind a két felét alaposan kenjük be a fűszeres olajjal, majd fektessük a tepsibe. Az olivaolaj elég volt, hogy ne ragadjon oda, más zsiradék nem kellett.
Akkor volt sikeres a vadászat, ha a paduc csak fej nélkül fér be a tepsibe :)
Rakjuk körbe fél centi vastag krumplikarikákkal, amiket előtte vegetás olivaolajban forgattunk át. Ez a vastagság pont elég ahhoz, hogy egyszerre készüljön el a hal és a krumpli. Miután ezzel megvagyunk, mehet is be a 200 fokos sütőbe, légkeverés nélkül, hadd piruljon, nem kell rá fólia sem.
Ez az a pillanat, amikor elő kell venni a bort. Száraz fehér vagy rozé legyen, s amíg készül az ebéd kortyolgassunk el egy decit, hogy meghozza az étvágyunkat, bár a hajnali kelés és friss levegő után ezzel nem szokott gond lenni. Azért mielőtt nagyon belemerülnénk az iszogatásba, még a sütési idő felénél (kb. fél óra) vegyük ki a halat és még egyszer kenjük át a fűszeres olajjal. Forgatni nem kell, ne is próbáljuk, csak összetörik. Nagyjából egy órát lehetett a sütőben, de igazából nem nézegettem az időt. Mindenesetre attól nem kell félni, hogy nyers marad, már 20 perc után puhának tűnt a hús.
Még egy kenést elbírt volna, de már nagyon éhes voltam :)
Ha szép barnára sült, már nincs más hátra, mint, hogy jóízűen elfogyasszuk. Na látjátok, megy ez nekünk akkor is, ha nincs otthon az asszony! Savanyúság is illik hozzá, valamint egy jó borral öblítsük le, ne valami édes löttyel, ennyi tisztelet kijár a halnak.  Nekem nagyon ízlett így elkészítve a paduc, s ha valaki kedvet kapott, hogy kipróbálja ezt a receptet, annak jó étvágyat hozzá!


1 megjegyzés: