2017. október 21., szombat

Októberi délelőtt

Eljött végre az ősz. A horgászok számára a legkedvesebb időszak. Uszonyos barátaink fejvesztve kezdenek élelem után kutatni, bandákba állnak, felkészülnek a hosszú hideg hónapokra. Én is nagyon vártam már ezt az időszakot, de sajnos a lépés valahogy nem akart úgy kijönni, mint ahogy én elképzeltem. Azért volt egy elég izgalmas szombati nap amiről érdemes egy-két szót ejteni.
Szép lassan beosont az ősz az ablakon.
Az egész napot a horgászatnak szenteltem, ami egy hajnali úsztatással/feederezéssel kezdődött. Egy új szakaszt próbálgattam éppen a hetekben így ismét oda vitt az utam. Addigi próbálkozásaim kevésbé voltak sikeresek, mégis kitartottam a hely mellett. Hogy miért? Mert rendkívül jó adottságokkal rendelkezik, úgy éreztem kell, hogy legyen ott hal. A horgászhelytől feljebb van egy kavicszátony, majd egy nagyobb bedőlt fa, és egy hatalmas visszaforgó. Én a visszaforgó után szoktam leülni, ahol már szép egyirányú, nem túl gyors folyás van és olyan 2,5-3 méteres mélység uralkodik már pár méterre a parttól. Tőlem lejjebb már sekélyebb, gyorsabb folyású rész jön, kavicsos parttal végig.
A forgó utáni rész.
Előző próbálkozásaim során a feeder bizonyult eredményesebbnek itt, de megrögzött bolognais horgászként mégis az úsztatással kezdtem. Idén volt néhány, számomra igen sikeresnek mondható horgászatom a bolóval, s már-már azt mertem gondolni, hogy megy ez nekem, a Mosonin bárhol boldogulok. Persze a folyó rácáfolt, és hamar megmutatta ki az úr a háznál. Hiába az ideálisnak tűnő körülmények, a hal valamiért megint nem állt oda az etetési sávra. Néhány üres úsztatást követően, elővettem egy feederbotot is, és bedobtam jóval beljebb, már majdnem a meder közepébe. Folytattam a hosszú pálcával is a pecát, de már fél szemem a rezgőspiccen tartottam. És rezgett is az a spicc! Mit rezgett? Bólogatott! Bevágásnál azonban egy kagyló egyből elnyeste az előkét, semmi ellenállást nem éreztem. Sebaj, legalább végre volt valami, mert úsztatva még egy árva kapást nem sikerült kicsikarnom. Kötöttem hamar egy 10-es horgot s újra bevetettem az egyszerű csúszóólmos, hosszú előkés végszereléket, majd visszatértem a gombócos etetésemhez de már nem nagyon figyeltem az úsztatásra. Valami megint pöcögtette a feedert, vártam, hogy mi lesz belőle s mire visszanéztem, az úszóm nem volt sehol. Beleemeltem és éreztem, hogy valami igen csak dolgozik a bot végén. A bitang erős kirohanásaiból szilvának sejtettem, és az is volt. Egy szép, igen jó húsban lévő 30 centi körüli szilvaorrú.
Szép vaskos szilva. 
Megörültem neki nagyon, ilyen szépet talán nem is fogtam még idén. Reméltem, hogy idetaláltak végre a halak, de a kapástalanság folytatódott tovább. Újra kellett csalizni a feedert is, s mikor kihúztam, láttam, hogy egy sneci fickándozik a horog végén. Fenéken. Mély vízben. Szinte a meder közepén. Vannak itt érdekes dolgok! Visszadobás után 1 perc sem telt el, és agresszív rángatással jelezte a folyó egyik lakója, hogy komolyan gondolja a dolgot. Jól ült a bevágás, a reggelizni vágyó vendégem pedig megindult a folyás iránnyal szembe. Ebből már mindenki tudja, hogy márna volt a tettes. Az erős feeder bottal, 24-es monofil zsinórral könnyedén a partra pumpáltam ifjú ellenfelemet. Hihetetlen mennyivel más így halat fárasztani, mint egy finom bolognai bottal, vékony főzsinórral. Nem mértem, talán épphogy meglehetett a 40 centi, így gyorsan visszament nőni még egy kicsit.
Idei első méret körüli márnám. Sajnos nem úsztatva :(
A szép fogáson felbuzdulva elpakoltam a bolót. Az az egy szem szilvaorrú valószínűleg csak véletlen támolygott arra, nem az etetés csábította oda, így sok értelmét nem láttam az úsztatásnak. Helyette a másik feederbotomat is bevetettem, de most már etetőkosárral szerelve. Az erősebbik botomra 130g-os a kisebbikre 100g-os kosár került és elkezdtem a maradék etetőanyagot ütemesen betermelni, 4-5 perces újradobásokkal. Már elég magasan járt a nap, így sok jóban nem reménykedtem.
Itt már 2 feederrel. Legközelebb így is kezdek.
Volt még egy igen jó kapás az erősebbik boton de ismét kagyló áldozata lett az előke. Illetve a kisebbik bottal 10-12 db szilvaorrút sikerült még fognom, melyek közül talán 3-4 haladta meg a 20 centit. Érdekes, hogy a nagyobb kosárral beljebb egy darab kapás nem volt, azt az egy nagyot leszámítva ami elszakadt.
Több tanulsága is volt a délelőtti pecának. Az egyik, hogy - bár a bolognai módszer a kedvencem - ha nem megy valahol az úsztatás, nem kell erőltetni. Éppen ezért mindig jó, ha van nálam feeder bot is, így ha váltani kell, azt könnyen megtehetem. A parton nem jutott eszembe, hogy a gombócos etetésre, tehát a parthoz közelebb is dobjak 1-2-t. Ebből pedig kiderült volna, hogy tényleg nem volt hal az úsztatási sávban, vagy csak a teljesen megállított csali kellett volna nekik. Kár, hogy erre ott nem gondoltam. 3 szép kapásom volt a délelőtt folyamán, abból egy lett meg, kétszer rögtön elszakadt az előke, valószínűleg kagyló miatt. Így legközelebb ha visszatérek, vékony fonott horogelőkével is készülnöm kell, a horgászatot pedig egyből 2 feederbottal kezdem. "Az szép, ami nehéz" - tarja egy görög mondás. Hát igen. Nem adja könnyen magát ez a szakasz, de előbb-utóbb csak megfejtem a titkát!
Még ha egy kapás sincs, ezért érdemes kijönni. Jövök még ide :)



3 megjegyzés:

  1. Gratulálok a bloghoz élvezettel és nagy figyelemmel olvasom a beszámolóid. Gratulálok

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :) Enyém a megtiszteltetés, hogy olvasol! :)

      Törlés