Az április végre hagyott egy alkalmas napot a horgászatra. A -2-től a +25 fokig, a hóeséstől a perzselő napsütésig minden arcát megmutatta a szeszélyes hónap. Eljött egy hétfő délután, amikor az eső se esett, a szél se fújt, kellemes 16-18 fokos napsütéses idő alakult ki. Munka után, a barátnőmmel való gyors egyeztetés követően már indultam is a Mosoni-Duna partjára, ami a lakásomtól 5 perc kocsikázásra van.
 |
| A Mosoni-Duna Pinnyédnél |
Egy előző pergetés alkalmával már kinéztem magamnak a helyet, egy hatalmas bedőlt fa mögötti visszaforgót. A terv az volt, hogy matchbottal a fához közelebb úsztatgatok, a feedert pedig a visszaforgó és a sodorvonal közötti elvágó rész közé dobom.
 |
| A bedőlt fa. Nem tűnik rossznak. |
Etetőanyagnak a szokásos sajtos helyett most egy illatosabb, Nagy Potyka fantázianevűt vittem a Tímár Mix kínálatából. Csalinak csonti, pinki, csemegekukorica volt nálam Előbb a feedert vetettem be, 1 csemegekukoricát és 2 szem csontit a horogra tűzve. A bot lerakása után rögtön heves rángatással tudatta valami kisebb hal, hogy jó helyre sikerült dobni, de az érdeklődés komolytalannak bizonyult, valószínűleg a 2 szem csontit piszkálta valami apróság. 4 közepes gombócot közben bedobtam a fa mellé, és elkezdtem próbálkozni matchbottal is. Nem sokáig tartott a lelkesedés. A kapástalanság, az egyenetlen mederfenék és a sok leakadás, horogvesztés után hamar feladtam az úszós módszert és úgy döntöttem, hogy inkább a feederre fókuszálok, azon legalább 1-2 érdeklődő már volt. Elkezdtem hát ütemesen feederezni. A nagyméretű, 80 grammos kosárba sűrűn tömködtem, az anyagot és 5 percenként újat dobtam ugyanarra a helyre, amiről a kiakasztott zsinór gondoskodott. Legtöbbször teljesen kioldódott az anyag az 5 perc alatt, néha viszont el sem indult a folyamat és teli kosarakat húztam ki. Értetlenül álltam a dolog előtt, de nem foglalkoztam vele különösebben. A kapások jó pár dobás után sem akartak beindulni, sőt még a kezdeti maszatolások is eltűntek. Először egy géb, később egy fenékjáró küllő rágta fel magát a horogra, de rajtuk kívül halnak nyoma sem volt.
 |
| Fenékjáró Küllő. Jó nagy hasa van, ami nem csoda, hiszen egyedül lakmározott az etetésen.... |
Próbáltam csak csontival, 3-5 szemmel, két kukoricával, egy kukoricával de legtöbbször csonti-kukorica-csonti szendvicset kínáltam fel a Mosoni-Duna lakóinak, de semmi. Kétszer kapott el a szívbaj viszont a horgászat alatt. Egyszer egy nagyobb méretű kutya settenkedett a hátam mögé, bár szerintem ő jobban megijedt mint én amikor hátrafordultam s futott is a gazdájához, másodjára pedig nyulak rohantak ki egy bokorból, akkora zajt csapva mint egy vaddisznó konda.
 |
| Kicsit homályos lett a zoom miatt de bizony egy nyúl van középen :) |
Visszatérve a pecához...már igencsak lefelé ment a nap, sőt már eltűnni látszott mögöttem a fák alatt. Lassan megbarátkoztam a gondolattal, hogy ez bizony csúnya betli lesz. Elkezdtem összepakolni az apróságokat, majd a matchbotot végül a szákot is összeraktam, így csak a bevetett feeder maradt az ágason. Még várok egy kicsit. Amíg be van vetve a cájg, addig bármi történhet. És nézzenek oda! Valami belehúzott! És megint! És már rángatja is, melyet bevágás követ. Érzem, hogy halam van. El se hiszem. Nem rekord fogás, de szebbecske keszeg lehet. Az is, egy szép kerek karikakeszeg. Alányúlok a merítőfejjel, kiemelem, alaposan szemügyre veszem.
 |
| Micsoda telt idomok |
Máskor meg se nézek egy ilyen keszeget csak dobom a haltartóba és csalizok újra. De most ő a nap fogása! És örülök neki, egész más hangulatban hagyom így ott a partot. Visszaengedem, pár másodperc kábultság után hirtelen magához tér, majd komótosan elúszik.
2017.04.24
