Felszíni mulatságok

Be kell valljam, rendkívül sajnálom, hogy kimaradt eddig a pergető repertoáromból egy nagyon fontos elem: a felszíni csalik. Mennyi élménytől, izgalomtól fosztottam meg magam, hogy nem igazán bíztam bennük, s így nem is dobáltam őket eleget. Ezidáig.

Az igazi pálfordulást számomra egy cserkelős peca jelentette a Marcalon. A tavalyi süllőknek idén nyomuk sem akadt a Mosonin, pedig keresgéltem őket rendszeresen a tilalom vége óta. Más halak után kellett néznem, így kerültek célkeresztbe a marcali domolykók egy tikkasztó, júliusi késő délutánon.

Nyári délután a Marcalon. Ide már a látványért is érdemes eljönni.

Nem volt egyszerű peca. A idei szúnyoghelyzetet nem kell ragoznom senkinek, aki járja a természetet, az ehhez társuló hőség pedig nehéz választás elé állítja a pergető horgászt. Vagy marad a rövidnadrág, póló és elviseli a a több száz szúnyogcsípést a végtagjain, vagy beöltözik rendesen - ekkor viszont elevenen fő meg saját levében a meleg miatt. Én az utóbbi utat jártam. Minek fizessek a szaunáért, ha össze tudom kapcsolni, kedvenc hobbimmal is?
A Marcal igazi vadvíz. Kristálytiszta, kanyarokkal tűzdelt, belógó fákkal tarkított. A sekélyebb, gyors folyású és a mélyebb, komótosabb szakaszok folyamatosan váltják egymást, a növényzet buja, változatos.

 Hamar ki is válogattam a bekészített csalik közül 4-5 db-ot, amit egyáltalán el tudtam húzni a töklevél és a hínármezők fölött. A gyorsabb részeken mindössze 10-15 cm tiszta vízréteg volt és a kilógó töklevél szárak tovább nehezítették a terepet. A legjobban egy kis 2 cm-es kanalat tudtam vezetni, a mélyebbre törő wobik felejtősek voltak. Szépen be tudtam ejteni a lyukakba, a hínárszigeteken meg könnyen át tudtam pöccinteni. Viszont sajnos csak ezüstösen csillogó változat volt nálam, ami a tiszta vízben és a szikrázó napsütésben nem bizonyult olyan szerencsésnek. Jó messzire bementem, gazzal, szederrel, csalánnal benőtt beállókról, lehetetlennek tűnő helyzetekből dobtam,de minden igyekezetem ellenére, pár kisebb kapáson és apróbb pöccintéseken kívül nem tudtam többet kicsikarni az álnok domiktól. Ahogy ment le a nap, és romlottak a látási viszonyok, egyre sűrűbben akadtam el a töklevelek között. Éreztem, hogy ennyi kínlódás elég lesz mára, így visszafelé vettem az irányt. A célzott domolykós pecáim eddig is hasonló eredménnyel zárultak, így különösebben nem zavartattam magam a halak súlyos hiánya miatt. 

Szürkületben már esélytelen volt elhúzni bármit is, elakadás nélkül.

A bekészített 4-5 csali közt akadt viszont egy popper is. Ez a csali teljesen a víz tetején vezethető, így gondoltam, még néhány kényelmesebb beállónál dobálgatom kicsit, annak ellenére, hogy felszíni balin rablás egy darab nem volt egész végig. Persze nem először akasztottam a kapocsba, sőt fogtam is vele korábban, így már benne volt a kezemben a vezetés ritmusa. Viszonylag tempós, erőteljes rántásokat vittem bele, épp csak tized másodpercekre megállítva. A kis bumszli orrú műanyag vad fröcsköléssel, cuppogással törte meg a gyönyörű, feszített víztükör csendjét, amerre csak dobtam. Elképzelni nem tudtam, hogy az óvatos balinok erre a csörömpölésre rámozduljanak, inkább az az érzésem volt, hogy az összes halat elűzöm a környékről. Pedig mekkorát tévedtem! Épp beúsztattam a csalit egy belógó fa alá, majd indítottam a mutatványt. Néhány métert cibáltam, amikor a folyó közepén egyszer csak felrobbant a vízfelszín, s ezzel egy időben már éreztem is a villámcsapást a karomban. Mondanám, hogy kissé meglepődtem, de inkább a "kis híján magam alá csináltam" lenne a helyes kifejezés. A balin brutális vehemenciával bombázta szét a csalimat, majd indult vele a sodrásnak felfelé. Sokat nem engedhettem neki, ez nem az a terep, ahol sokat lehet vacakolni a fárasztással. Gyorsan magamhoz pumpáltam, majd egy nyugodt pillanatban tarkón is ragadtam.

Nem az első popperes balinom, de ennek a kapása felejthetetlen volt.

Érzékeny búcsú után, adrenalintól és endorfintól megrészegülve, széles vigyorral folytattam a hazautat. Ekkor még nem sejtettem, hogy a java még hátravan. Sekélyebb, gyors részhez értem, ahol egy kiszögellésről egész hosszút tudtam dobni, sodrásnak lefelé. A folyó közepén vezettem épp a csalit, amikor megismétlődtek a korábbiak, csak még nagyobb felfordulással karöltve. Hihetetlen, de a balin kivágta a poppert a vízből, ami 3-4 méterrel odébb esett le. Gyorsan feltekertem a belógó zsinórt, húztam még egyet a csalin, majd ismét rávágott, de megint mellé! Újradobtam, kicsit a csetepatétól jobbra, hátha még rávetemedik. És igen! Újabb fröcskölős felszíni rablás, de ezúttal elsőre telibe találta. Ekkor már csak vihogtam és az "Azt a rohadt!" mondatot ismételgettem magamban különböző hangsúlyokkal. Éreztem, hogy ez jobbacska lesz. A hosszú pórázon könnyedén betörhetett volna valamelyik parton a növényzetbe, de szerencsémre sikerült magam elé terelgetni. Ott kirúgta magát egy tisztább részen majd próbáltam magamhoz húzni, de nem akaródzott, termetes jószág lévén. Az egyik próbálkozásnál el is szakadt a 22-es fluorokarbon előkém. Ledobtam a partra botot majd tétova nélkül beléptem a vízbe a halért. Sikerült elérnem, el volt már fáradva rendesen.

Amit művelt, szenzációs volt!

A mámor közepette sajnos elfelejtettem lemérni, de 60 cm felett volt, az biztos. Talán az eddigi legnagyobb balinom.
Többet már nem dobtam, ennyi izgalom még a fiatal szívnek is elég egy napra.(Na jó, ebben a 3 nem fogadott hívás otthonról is közrejátszott :)) Összeraktam a botot, de tudtam, hogy ilyen peca után a felszíni balinozás a pergető tárházam szerves részét fogja képezni. Beszereztem még néhány poppert, megismerkedtem a WTD, süllyedő WTD csalikkal, s azóta már különböző vizeken különböző napszakokban is sok szép élményt adtak. Így bátran bíztatok mindenkit, aki eddig nem próbálta, ne hagyja ki! Bízzatok bennük, dobáljátok őket, mert megéri! :) 

 

***** Közlemény *****

Mint látható a bejegyzések igen megritkultak tél óta. Természetesen nem hagyom abba a pecát és az írogatást sem unom, de úgy hozta az élet, hogy a gép előtt töltött időmet most mással kell töltenem, amíg le nem szakvizsgázok októberben. Lehet, hogy addig nem is lesz új bejegyzés, de októbertől igyekszek majd  ismét havonta jelentkezni :)