Ébredő Rába

5:00 csörög az óra, április eleje van. A szememet sem nyitom ki, úgy nyomom ki az ébresztőt. Az álom visszahúz, nemrég aludtam csak el. Úgy sincs igazán jó ötletem a mai úsztatásra a szokatlanul alacsony tavaszi vízállásnál. Munkában is álmos leszek, jobb lenne most aludni egyet inkább... Már majdnem visszaalszok, már majdnem átesek az alvás-ébrenlét képzeletbeli határán, amikor eszembe jut a reggeli folyó illata, a tavaszi erdő hangjai. A következő pillanatban felpattan a szemhéjam s egy szűk órán belül már a Rába partján rendezgetem a cuccaimat.

A puha ágy után hipp-hopp kint találtam magam.

Pont olyan mint ahogy képzeltem, csak a halak nem locsognak, semmi nem zavarja a víztükröt. Mélységet mérek, mindössze 1,5 m. Nem túl bizalomgerjesztő. De bevált helyen vagyok, ezért nagy elvárások közepette dobom befelé az 5 db édes gombócot. 7-8 úsztatást végzek, semmi. 2-3 hete is ez a forgatókönyv játszódott le, akkor egy bodorkával zártam a pecát. De most megtorpan az úszó, majd antenna középig süllyed hirtelen. Suhan a bot, s vadul cikázik a zsineg végén a standard tenyeres karika.

Átlag rábai lakos.

Egy 4g-os, cseppúszós szerelék van behurkolva a főzsinórba klasszikus olasz módszer szerint, láncólmozással. Vagyis egy 60cm-es szakaszon az úszótól a horog felé a sörétek egyre kisebb súlyúak és egymástól egyre nagyobb távolságra vannak felcsíptetve. Ez lehetővé teszi, hogy a fenék közelében a csali fellibbentése a lehető legtermészetesebben történjen.

Az olasz módszer szerinti ólmozás. (forrás)

Bevált forma. hosszú vastag antenna, ami messziről is jól látható.

Ennek a libbentésnek a halak legtöbbször nem tudnak ellenállni. Most is így van ez, egész raj karikakeszeg gyűlik az alattam pár méterre elterülő etetési sávra. Magam elé dobok, megvárom míg a szerelék beáll, és amikor a gombócok fölé ér, kezdődik a tánc. Kicsit beletartok, az előke fellibben és engedem tovább. Ha nincs kapás, megint beletartok, előke fellibben, megint engedem és így tovább. De most annyi hal van az etetésen, hogy rendszerint csak egy libbentésig jutok, a mohó karikák nem engedik tovább a műveletet.

Rengetegen voltak.

A 8-10. hal után mégis megtöri valami a sorozatot. Az úszó eldől, s a bevágásba rendesen benne marad a bot. Ellenfelem néhány komótos kört tesz az etetés helyén, a fék nem reccsen, de a súlyból érzem, hogy ez karikánál komolyabb játékos lesz. Kicsit felém indul, majd emelek rajta egyet, ráfogva a dobra, de  meg se moccan. A mindenit! Erre viszont bepánikol s megvillantja erejét egy kirohanással. Megszólal most már a fék is és halam a túlpartnak veszi az irányt. Peregnek le a méterek a dobról, de hagyom dolgozni, a meder üres, nincs akadó itt. De nem akar fáradni, a szembe part viszont már vészesen közel. Muszáj lenne valahogy megállítani. Kicsit ráfogok a dobra, húznám visszafelé, de sajnos hiába, a 12-es, régi előke rögtön megadja magát. Bosszantó, de ez még nagyon messze volt attól, hogy meglegyen, így visszacsévélem a szerelékemet a túlpartról. Egy nagyobb hal megriadása általában pár percre hazavágja a pecát, amit 3 gombóccal próbálok kompenzálni. Teszek fel egy eggyel nagyobb horgot, 14-es előkét és csemegekukoricával folytatom. Egyrészt mert valószínűleg ponty volt az előző halam, másrészt, talán így tudok szelektálni a tenyeresek közül. Nagyjából bejön az elképzelés, ritkulnak ugyan a kapások, de a következő halamnál ismét dolgozhat a bot egy szép szilvaorrú alatt.

Még mindig nagy kedvenc a szilvaorrú.

Még néhány karika azért a kukoricára is beesik, de lassan ritkulnak a kapások. Visszaváltok a pici horog, 12-es előke, csonti hármasra s rögtön az első úsztatásnál ismét nyekken a bolognai a bevágás után. Persze, hogy a vékony előkére egyből! Na azért ez most messze elmarad az előző szituációtól és mozgásából is látom, hogy nem ponty vagy márna, valami nagyobb keszeg lehet. Szépen áll a sodrásban, dévér az első tippem. Egy lapát testű dévér feltenné az i-re a pontot, de vöröses úszókat látok meg hamarosan a vízfelszín közelében. Te jó ég, mekkora karika! Előkotrom a mérőszalagot is, 33 cm.

A maga nemében nálam rekordlistás!

 Záróhalnak tökéletes, az emlékeztető is megszólal a telefonomon, hogy pakolni kell. Jó kis peca volt. Nagyot változott a víz 2 héttel ezelőtthöz képest. Kicsit álmosan megyek dolgozni, de az emlékek majd tartják bennem a lelket. Ha belegondolok, hogy majdnem visszaaludtam...