Ébredő Rába

5:00 csörög az óra, április eleje van. A szememet sem nyitom ki, úgy nyomom ki az ébresztőt. Az álom visszahúz, nemrég aludtam csak el. Úgy sincs igazán jó ötletem a mai úsztatásra a szokatlanul alacsony tavaszi vízállásnál. Munkában is álmos leszek, jobb lenne most aludni egyet inkább... Már majdnem visszaalszok, már majdnem átesek az alvás-ébrenlét képzeletbeli határán, amikor eszembe jut a reggeli folyó illata, a tavaszi erdő hangjai. A következő pillanatban felpattan a szemhéjam s egy szűk órán belül már a Rába partján rendezgetem a cuccaimat.

A puha ágy után hipp-hopp kint találtam magam.

Pont olyan mint ahogy képzeltem, csak a halak nem locsognak, semmi nem zavarja a víztükröt. Mélységet mérek, mindössze 1,5 m. Nem túl bizalomgerjesztő. De bevált helyen vagyok, ezért nagy elvárások közepette dobom befelé az 5 db édes gombócot. 7-8 úsztatást végzek, semmi. 2-3 hete is ez a forgatókönyv játszódott le, akkor egy bodorkával zártam a pecát. De most megtorpan az úszó, majd antenna középig süllyed hirtelen. Suhan a bot, s vadul cikázik a zsineg végén a standard tenyeres karika.

Átlag rábai lakos.

Egy 4g-os, cseppúszós szerelék van behurkolva a főzsinórba klasszikus olasz módszer szerint, láncólmozással. Vagyis egy 60cm-es szakaszon az úszótól a horog felé a sörétek egyre kisebb súlyúak és egymástól egyre nagyobb távolságra vannak felcsíptetve. Ez lehetővé teszi, hogy a fenék közelében a csali fellibbentése a lehető legtermészetesebben történjen.

Az olasz módszer szerinti ólmozás. (forrás)

Bevált forma. hosszú vastag antenna, ami messziről is jól látható.

Ennek a libbentésnek a halak legtöbbször nem tudnak ellenállni. Most is így van ez, egész raj karikakeszeg gyűlik az alattam pár méterre elterülő etetési sávra. Magam elé dobok, megvárom míg a szerelék beáll, és amikor a gombócok fölé ér, kezdődik a tánc. Kicsit beletartok, az előke fellibben és engedem tovább. Ha nincs kapás, megint beletartok, előke fellibben, megint engedem és így tovább. De most annyi hal van az etetésen, hogy rendszerint csak egy libbentésig jutok, a mohó karikák nem engedik tovább a műveletet.

Rengetegen voltak.

A 8-10. hal után mégis megtöri valami a sorozatot. Az úszó eldől, s a bevágásba rendesen benne marad a bot. Ellenfelem néhány komótos kört tesz az etetés helyén, a fék nem reccsen, de a súlyból érzem, hogy ez karikánál komolyabb játékos lesz. Kicsit felém indul, majd emelek rajta egyet, ráfogva a dobra, de  meg se moccan. A mindenit! Erre viszont bepánikol s megvillantja erejét egy kirohanással. Megszólal most már a fék is és halam a túlpartnak veszi az irányt. Peregnek le a méterek a dobról, de hagyom dolgozni, a meder üres, nincs akadó itt. De nem akar fáradni, a szembe part viszont már vészesen közel. Muszáj lenne valahogy megállítani. Kicsit ráfogok a dobra, húznám visszafelé, de sajnos hiába, a 12-es, régi előke rögtön megadja magát. Bosszantó, de ez még nagyon messze volt attól, hogy meglegyen, így visszacsévélem a szerelékemet a túlpartról. Egy nagyobb hal megriadása általában pár percre hazavágja a pecát, amit 3 gombóccal próbálok kompenzálni. Teszek fel egy eggyel nagyobb horgot, 14-es előkét és csemegekukoricával folytatom. Egyrészt mert valószínűleg ponty volt az előző halam, másrészt, talán így tudok szelektálni a tenyeresek közül. Nagyjából bejön az elképzelés, ritkulnak ugyan a kapások, de a következő halamnál ismét dolgozhat a bot egy szép szilvaorrú alatt.

Még mindig nagy kedvenc a szilvaorrú.

Még néhány karika azért a kukoricára is beesik, de lassan ritkulnak a kapások. Visszaváltok a pici horog, 12-es előke, csonti hármasra s rögtön az első úsztatásnál ismét nyekken a bolognai a bevágás után. Persze, hogy a vékony előkére egyből! Na azért ez most messze elmarad az előző szituációtól és mozgásából is látom, hogy nem ponty vagy márna, valami nagyobb keszeg lehet. Szépen áll a sodrásban, dévér az első tippem. Egy lapát testű dévér feltenné az i-re a pontot, de vöröses úszókat látok meg hamarosan a vízfelszín közelében. Te jó ég, mekkora karika! Előkotrom a mérőszalagot is, 33 cm.

A maga nemében nálam rekordlistás!

 Záróhalnak tökéletes, az emlékeztető is megszólal a telefonomon, hogy pakolni kell. Jó kis peca volt. Nagyot változott a víz 2 héttel ezelőtthöz képest. Kicsit álmosan megyek dolgozni, de az emlékek majd tartják bennem a lelket. Ha belegondolok, hogy majdnem visszaaludtam...

Felszíni mulatságok

Be kell valljam, rendkívül sajnálom, hogy kimaradt eddig a pergető repertoáromból egy nagyon fontos elem: a felszíni csalik. Mennyi élménytől, izgalomtól fosztottam meg magam, hogy nem igazán bíztam bennük, s így nem is dobáltam őket eleget. Ezidáig.

Az igazi pálfordulást számomra egy cserkelős peca jelentette a Marcalon. A tavalyi süllőknek idén nyomuk sem akadt a Mosonin, pedig keresgéltem őket rendszeresen a tilalom vége óta. Más halak után kellett néznem, így kerültek célkeresztbe a marcali domolykók egy tikkasztó, júliusi késő délutánon.

Nyári délután a Marcalon. Ide már a látványért is érdemes eljönni.

Nem volt egyszerű peca. A idei szúnyoghelyzetet nem kell ragoznom senkinek, aki járja a természetet, az ehhez társuló hőség pedig nehéz választás elé állítja a pergető horgászt. Vagy marad a rövidnadrág, póló és elviseli a a több száz szúnyogcsípést a végtagjain, vagy beöltözik rendesen - ekkor viszont elevenen fő meg saját levében a meleg miatt. Én az utóbbi utat jártam. Minek fizessek a szaunáért, ha össze tudom kapcsolni, kedvenc hobbimmal is?
A Marcal igazi vadvíz. Kristálytiszta, kanyarokkal tűzdelt, belógó fákkal tarkított. A sekélyebb, gyors folyású és a mélyebb, komótosabb szakaszok folyamatosan váltják egymást, a növényzet buja, változatos.

 Hamar ki is válogattam a bekészített csalik közül 4-5 db-ot, amit egyáltalán el tudtam húzni a töklevél és a hínármezők fölött. A gyorsabb részeken mindössze 10-15 cm tiszta vízréteg volt és a kilógó töklevél szárak tovább nehezítették a terepet. A legjobban egy kis 2 cm-es kanalat tudtam vezetni, a mélyebbre törő wobik felejtősek voltak. Szépen be tudtam ejteni a lyukakba, a hínárszigeteken meg könnyen át tudtam pöccinteni. Viszont sajnos csak ezüstösen csillogó változat volt nálam, ami a tiszta vízben és a szikrázó napsütésben nem bizonyult olyan szerencsésnek. Jó messzire bementem, gazzal, szederrel, csalánnal benőtt beállókról, lehetetlennek tűnő helyzetekből dobtam,de minden igyekezetem ellenére, pár kisebb kapáson és apróbb pöccintéseken kívül nem tudtam többet kicsikarni az álnok domiktól. Ahogy ment le a nap, és romlottak a látási viszonyok, egyre sűrűbben akadtam el a töklevelek között. Éreztem, hogy ennyi kínlódás elég lesz mára, így visszafelé vettem az irányt. A célzott domolykós pecáim eddig is hasonló eredménnyel zárultak, így különösebben nem zavartattam magam a halak súlyos hiánya miatt. 

Szürkületben már esélytelen volt elhúzni bármit is, elakadás nélkül.

A bekészített 4-5 csali közt akadt viszont egy popper is. Ez a csali teljesen a víz tetején vezethető, így gondoltam, még néhány kényelmesebb beállónál dobálgatom kicsit, annak ellenére, hogy felszíni balin rablás egy darab nem volt egész végig. Persze nem először akasztottam a kapocsba, sőt fogtam is vele korábban, így már benne volt a kezemben a vezetés ritmusa. Viszonylag tempós, erőteljes rántásokat vittem bele, épp csak tized másodpercekre megállítva. A kis bumszli orrú műanyag vad fröcsköléssel, cuppogással törte meg a gyönyörű, feszített víztükör csendjét, amerre csak dobtam. Elképzelni nem tudtam, hogy az óvatos balinok erre a csörömpölésre rámozduljanak, inkább az az érzésem volt, hogy az összes halat elűzöm a környékről. Pedig mekkorát tévedtem! Épp beúsztattam a csalit egy belógó fa alá, majd indítottam a mutatványt. Néhány métert cibáltam, amikor a folyó közepén egyszer csak felrobbant a vízfelszín, s ezzel egy időben már éreztem is a villámcsapást a karomban. Mondanám, hogy kissé meglepődtem, de inkább a "kis híján magam alá csináltam" lenne a helyes kifejezés. A balin brutális vehemenciával bombázta szét a csalimat, majd indult vele a sodrásnak felfelé. Sokat nem engedhettem neki, ez nem az a terep, ahol sokat lehet vacakolni a fárasztással. Gyorsan magamhoz pumpáltam, majd egy nyugodt pillanatban tarkón is ragadtam.

Nem az első popperes balinom, de ennek a kapása felejthetetlen volt.

Érzékeny búcsú után, adrenalintól és endorfintól megrészegülve, széles vigyorral folytattam a hazautat. Ekkor még nem sejtettem, hogy a java még hátravan. Sekélyebb, gyors részhez értem, ahol egy kiszögellésről egész hosszút tudtam dobni, sodrásnak lefelé. A folyó közepén vezettem épp a csalit, amikor megismétlődtek a korábbiak, csak még nagyobb felfordulással karöltve. Hihetetlen, de a balin kivágta a poppert a vízből, ami 3-4 méterrel odébb esett le. Gyorsan feltekertem a belógó zsinórt, húztam még egyet a csalin, majd ismét rávágott, de megint mellé! Újradobtam, kicsit a csetepatétól jobbra, hátha még rávetemedik. És igen! Újabb fröcskölős felszíni rablás, de ezúttal elsőre telibe találta. Ekkor már csak vihogtam és az "Azt a rohadt!" mondatot ismételgettem magamban különböző hangsúlyokkal. Éreztem, hogy ez jobbacska lesz. A hosszú pórázon könnyedén betörhetett volna valamelyik parton a növényzetbe, de szerencsémre sikerült magam elé terelgetni. Ott kirúgta magát egy tisztább részen majd próbáltam magamhoz húzni, de nem akaródzott, termetes jószág lévén. Az egyik próbálkozásnál el is szakadt a 22-es fluorokarbon előkém. Ledobtam a partra botot majd tétova nélkül beléptem a vízbe a halért. Sikerült elérnem, el volt már fáradva rendesen.

Amit művelt, szenzációs volt!

A mámor közepette sajnos elfelejtettem lemérni, de 60 cm felett volt, az biztos. Talán az eddigi legnagyobb balinom.
Többet már nem dobtam, ennyi izgalom még a fiatal szívnek is elég egy napra.(Na jó, ebben a 3 nem fogadott hívás otthonról is közrejátszott :)) Összeraktam a botot, de tudtam, hogy ilyen peca után a felszíni balinozás a pergető tárházam szerves részét fogja képezni. Beszereztem még néhány poppert, megismerkedtem a WTD, süllyedő WTD csalikkal, s azóta már különböző vizeken különböző napszakokban is sok szép élményt adtak. Így bátran bíztatok mindenkit, aki eddig nem próbálta, ne hagyja ki! Bízzatok bennük, dobáljátok őket, mert megéri! :) 

 

***** Közlemény *****

Mint látható a bejegyzések igen megritkultak tél óta. Természetesen nem hagyom abba a pecát és az írogatást sem unom, de úgy hozta az élet, hogy a gép előtt töltött időmet most mással kell töltenem, amíg le nem szakvizsgázok októberben. Lehet, hogy addig nem is lesz új bejegyzés, de októbertől igyekszek majd  ismét havonta jelentkezni :) 

A klasszikus bolognai horgászat - Aradvári-Varga Zsolt

A nyár folyamán többen is kértétek facebookon vagy e-mailben, hogy csináljak egy szerelékes bejegyzést a folyóvízi úsztatáshoz. Nem igazán éreztem magam megfelelőnek a feladathoz, hiszen én is csak nemrég kezdtem el ennek a rendkívül összetett, izgalmas módszernek a tanulását.

Szerencsémre, illetve szerencsénkre azonban egy kedves ismerősöm, aki nekem is rendívül sokat segített és aki igazán otthon van a bolognai botos úsztatásban, kiadott egy minden igényt kielégítő, részletes írást a témában. Tudom, hogy nem sokan foglalkoznak a bolognai technikával kis hazánkban. Kezdőként nem könnyű elindulni, a neten van ugyan néhány cikk, de a legtöbb 10 évesnél is idősebb. Zsolt munkája azonban naprakész, hiszen egy hónapja adta ki, és ami a legfontosabb, tényleg profihoz méltó módon állt hozzá. Olyan témákat is boncolgat, ami nem csak a kezdőknek, de egy profi versenyzőnek is érdekes lehet, fejtörést okozhat. Azt gondolom, aki valaha bolognai botot fogott a kezébe, vagy tervez ilyesmit, annak kötelező olvasmány.

A cikket ide kattintva tudjátok elérni.

Jó tanulást!

Szilveszteri jószerencse

Eljött az év utolsó napja, s motoszkált bennem a gondolat, hogy csak kéne még egy utolsó pecát ejteni - a tavalyi évhez hasonlóan. Délutántól vendégeket vártunk, délelőttre meg megígértem a páromnak, hogy teszek még egy kört a boltban az esti banzáj előtt. Reggel azonban addig-addig forgolódtam az ágyban, nézegettem az órámat, míg egy hirtelen ötlettől vezérelve kipattantam, s reggel 8:15-re már le is tudtam a vásárlást.

Villámreggeli után már robogtam is a töltésen a legközelebbi víz irányába. Nem akartam messzire menni, szerencsére a Rábca egy km-re sincs a házunktól így oda lett a menet. A felső zsilipnél kezdtem, majd onnan mentem fel a kis folyó mentén egy darabon.

A zsilip alatti torkolat rész.

Rendkívül barátságtalan, hideg, metsző északi szeles idő volt. "No wind no pike" - erre most igazán nem lehetett panasz. A zsilip alatti rész legtöbbször tartogat valamit. Most sem volt ez másképp, egy rendkívül kicsi, 25 cm körüli balin ragadt rá a csukának szánt apró gumira. Mivel nem érte el a fényképezéshez szükséges minimum méretet sem, gyorsan vissza is csúsztattam a hideg vízbe. Egy nagyobb gumival a langós részeket húzgáltam még egy darabig, de más már nem akadt, így elindultam felfelé a Rábcán.

A Rábca nem könnyű terep. Erős sodrású, ág-bogas, viszonylag sekély és nyáron rendkívül dús növényzet borítja. 

Az áradás miatt még zavaros volt a víz, ezért rikító gumikkal próbálkoztam. Csak a folyó széltének 1/3-áig dobtam, tehát az én oldalamon lévő töréseket, visszaforgókat horgásztam. A Rábca gyors folyásúnak mondható, ezért a csukák általában teljesen kint vannak a szélben, ahol már kicsi a sodrás, tehát a parttól maximum 2m-re. De nagyon gyakran egész közel, a 20 centis vízben állnak a méretes példányok is. Többször fogok úgy, hogy észreveszem a megriadt csukát a szélvízben, nagyjából próbálom kitalálni merre menekülhetett, majd oda dobálok. Amikor egy ilyen bejön, az olyan sikerélmény, amit kevés dologgal lehet összehasonlítani.

Hatékonyabbak vagyunk, ha csak a saját oldalra koncentrálunk. A közepén a sodrás 10-ből 9-szer úgy is töklevél szárba viszi a csalit. 

Tehát módszeresen haladtam, a téli, gyér növényzetnek hála szinte végig a parton tudtam menni. Nyáron ez elképzelhetetlen lenne, nem kis dzsungelharcok árán szoktam megtalálni a beállókat. Az egyik kis öbölszerűségben végre határozott koppintást éreztem a nyélen. Ez bizony hal volt, nem kétséges! Próbáltam ugyan azt a szöget, mélységet megtalálni, ahol a kapás érkezett. 4-5. dobásra sikerült is, majd ismét ütés. Ezúttal a bevágás sem maradt el, s éreztem, hogy halam van, na meg azt is, hogy nem túl nagy. De mikor megpillantottam, kicsit nyitva is maradt a szám, hiszen ilyet még erre soha nem fogtam: egy süllő!

Ilyen se volt még itt! (nekem)

Nagyon örültem a kis tüskésnek, ez bizony már a szilveszteri jószerencsének köszönhető. Mentem tovább a csendes téli erdőben, csak fent, a csupasz nyárfa ágakon süvített halkan a hideg északi szél. Már nem volt sok időm, ezért egyből a legjobbnak vélt helyre igyekeztem. Itt egy viszonylag nagyobb visszaforgó van, és a víz is mélyebb. Felraktam egy testesebb jiggel tűzött piros-sárga twistert, ami a tavalyi év nagy slágere volt nálam, idén viszont kicsit háttérbe szorult. Az egyik dobásnál, mikor már egész közel volt a csali, amikor szép kis tolóhullámot láttam jönni mögötte. Ahogy a lábamhoz ért, utána is nyúlt, de épp kikaptam az orra elől. A burványból láttam merre húzott el, alsó dobással rögtön utána is dobtam. 3 tekerés, és bamm! Már rajta is volt a 45 cm körüli rábcai kroki.

Süllő utáni bónuszhal.

Érdekes, hogy tavaly szilveszterkor ugyan itt dobáltam, ennél a visszaforgónál és egy kapásom volt is itt. Azt sajnos nem sikerült megfogni, 30 perc erőlködés után sem. Talán ugyan ez lehetett? Ki tudja? Mindenesetre tudtam, hogy ezt most vissza kell dobni, hogy jövőre is megörvendeztessen. Nagyon örültem hazafelé menet. Bevallom sokszor megcsinálom ezt a kört, mert 5 percre van tőlem, de finoman szólva nem ontja a halat magából ez a szakasz. Most viszont, december végén 3 halfajból is sikerült fogni, röpke 2 óra alatt.

Kívánok Nektek is hasonló jószerencsét 2019-re is! Görbüljön az orsó, sírjon a bot...vagy hogy is van ez? Mindegy is! Boldog új évet kívánok! Szilveszteri jószerencse, megmaradjon mindörökre!

Csuka rizottó

Nem vagyok egy nagy főzőmester, de kitaláltam ezt az ételt, megcsináltam és nagyon finom lett, ezért gondoltam itt a helye. Elsősorban azoknak ajánlom az elkészítését, akik nem ijednek meg a csuka jellegzetes, vad ízétől és valami igazán újat próbálnának ki.

A receptet a következő gondolat ihlette: "Mit csináljak a filézés után megmaradt részekkel?" Hiszen akármilyen ügyesek vagyunk, valamennyi hús mindig a csonton marad, ami kárba veszne. Főleg, ha kevésbé gyakorlott valaki a halfilézésben, mint például én. Ennek folyományaként jött az ötlet. Lássuk!
A következőkben egy klasszikus olasz rizottót készítünk, aminek az alaplevét a csuka fejéből, gerincéből főzött leves alkotja, a végén pedig egy fehérboros, gombás csukaraguval ízesítjük majd be az egészet.

Az alap rizottó kellékei.

(Ha fogalmad sincs mi az a rizottó, érdemes előtte elolvasni az alapreceptet ITT, mert erre nem térek majd ki részletesen. Én is innen tanultam meg pár éve.) 

A következőkre lesz szükség 4 személy részére:

• 1 egész csuka
• 1 bögre rizottóhoz való rizs (Arborio, Carnaroli)
• 1 kocka teavaj
• 2-3 dl száraz fehérbor
• 1 sárgarépa
• 1 fehérrépa
• 2 fej vöröshagyma
• 6 gerezd fokhagyma
• 50 g parmezán sajt
• 2-3 db gomba
• babérlevél
• só
• szemes bors

Nulladik lépés: fogjunk egy akkora csukát, amit már érdemes filézni.(2kg körülit)

Első lépésében a pórul járt csukát kifilézzük. Amint ez megvan, egy nagyobb lábasba rögtön belepakoljuk a filézés után megmaradt részeket, tehát a fejet, úszókat és a gerincet a bordákkal. Teszünk még a lábasba 1 fej vöröshagymát, 5 gerezd fokhagymát, fehér- és sárgarépát, szemes borsot, 2-3 babérlevelet, sót, majd felengedjük vízzel.

Az alaplevet minél előbb tegyük oda, mert ennek megfőzése a folyamat leghosszabb része.

Ez fogja alkotni az alaplevet, amivel majd a rizottónkat felöntögetjük. Forrástól számítva legalább 45-50 percig főzzük. Ennyi idő kell, amíg a fej is szétesik, kiadja magából az ízeket és persze a kocsonyás anyagokat, amik majd még krémesebbé teszik a kész ételt.

Amíg fő az alaplé, van idő megcsinálni a csukaragut. A filének csak a kisebbik hányadát használjuk fel, nagyjából 200 grammnyit a szálkamentes részekből. A többit elrakhatjuk, az szabadon felhasználható később, akár egy finom csukapörkölthöz.

A bal szélső edényben van a raguhoz szükséges mennyiség.

Tehát fogunk egy serpenyőt, és kevés vajon megpirítjuk a kockázott husit. Én rajtahagytam a bőrét is, hogy még több csuka ízt tudjak a rizottóba vinni. Só, bors mehet rá, majd ha megpirult, 1 dl fehérborral felöntjük, és rádobjuk a szeletelt gombát. Kicsit kevergetjük, míg az alkohol elpárolog, majd fedő alatt pároljuk össze a csuka, a gomba és a fehérbor fenséges hármasát. Ez maximum 10 percet vesz igénybe, és ha megvan, félre is rakhatjuk, csak a végén fog kelleni.

Szépen pirulnak a csukafalatok.

Ez idő alatt lassacskán az alaplé is összeáll. Kihalásszuk belőle a szilárd elemeket, de le is szűrhetjük, ha szükségesnek tartjuk. Én nagyon ráértem aznap, így a csukacsontokról még kézzel leszedegettem a főtt husi maradványokat és egy kis tálba raktam félre.

Még ennyi húst meg tudtam menteni a fejről és a gerincről.

A leszűrt alaplevet visszatesszük takaréklángon a tűzhelyre, hiszen forrónak kell lennie, amikor a rizshez adagoljuk. Ebben az állapotban, ez a paprikátlan csukaleves nem túl bizalomgerjesztő, de ne aggódjunk, a végére remek ízt fog adni a rizsnek. 

Ha forró az alaplé, kész a ragu, lehet kezdeni magát a rizottót!

Megvan az alaplé, kész a ragu, pirul a rizs.

A vaj felén megdinszteljük az apróra vágott hagymát, majd fél percig a fokhagymát is pároljuk vele. Aztán jöhet a rizs, amit néhány percig pirítunk, majd felöntjük 1-2 dl fehérborral. Ha beszívta a bort, jöhet a sorozatos alaplé öntögetés. Néhány sorozat után én hozzáadtam a főtt hús cafatokat is, de egyébként az alaprecept szerint zajlott minden. Ha már puha a rizs, belekeverjük a gombás, fehérboros csukaragut is. Az alaplével még beállítjuk a megfelelően krémes állagot, de ekkor már csak óvatosan keverjük, ne törjük össze az kockahúsokat.  A legvégén ráreszeljük a parmezánt, rádobjuk a megmaradt vajat, egy utolsó keverés és készen is vagyunk.
Az eredmény egy egészen különleges fogás. A csuka és a parmezán adja a két legmarkánsabb ízt, melyet remekül kiegészít a gomba és a fehérbor. A rizsből kifőtt keményítő és az alaplében lévő kollagén pedig selymessé, krémessé varázsolja az egészet. Kevés reszelt parmezánnal, friss petrezselyemmel megszórva azonnal tálaljuk.
Nekünk nagyon ízlett, remélem sikerült kedvet csinálni hozzá!

Jó étvágyat! :)