A szerencse fia - Újévi tervek

A szokatlanul meleg, de egyben kellemes december szép csukákkal ajándékozott meg az óév utolsó napjaiban. A január azonban idén nem csak az új év kezdetét, de egy kisebb árvizet is magával hozott. A környező folyók kiléptek medrükből, az uszadékos sártenger pedig mindent beborított. Az eddigi tapasztalataim alapján itt Győr környékén előnyös, ha jön egy kis áradás, azonban ez már túl sok volt. Ezért úgy döntöttem, hogy az év első horgászatát Mosonmagyaróváron ejtem meg, ahol kevésbé érződik a Nagy Dunán levonuló árhullám hatása. Kedves blogíró barátom irányított egy tutinak vélt helyre. Szépen fogtak itt keszeget az elmúlt hetekben úsztatva, s mivel ez a kedvenc módszerem, éltem a lehetőséggel s hajnalok hajnalán már zötykölődtem is az 1-es úton a mosoni halak felé. 

Csendes, ködös hajnal fogadott a mosonmagyaróvári partszakaszon. Az idő remek volt, de a januári sáros áradás nem tett jót a halak kapókedvének.

Az 'Óvári Mosonin valóban nyoma sem volt árvíznek, de sajnos ugyan az a hömpölygő sártenger fogadott mint otthon, ami meg is pecsételte a horgászat kimenetelét. Két helyen is próbálkoztam, de 11-ig mindössze 3 küszt sikerült fognom.

2018 első hala ez a küsz. Küsz? Franc se tudja, mintha valami keszeg-véna is lenne benne!

Legalább az év első hala is meglett - gondoltam magamban - de nem csüggedtem sokat, hiszen szikrázó napsütéses idő alakult ki közben, és engem még hajtott a láz, hogy fogjak valami nemesebb halat is, mint ez a kétes eredetű küsz. Ezért egy helyi csehóban megebédeltem, majd áttettem székhelyemet a Lajta folyóra, egy kis cserkelős pergetés és betlimentő csuka reményében. Lelkesedésemet azonban a délutáni órákban sem díjazták a halak. Egy apró pöccintéssel megúsztam a bő 3 órás kirándulást, pedig egy jó hosszú szakaszon végigdobáltam a mélyvizű, kanyargós folyócskát. Azért a csodálatos idő kárpótolt a betliért, így kellemes érzésekkel hagytam el a Mosonmagyaróvár táblát.

Ki gondolná, hogy január van?

Minden kis nád öblöt megdobtam, de nem lapult egyikben sem csuka. 

Pár nap elteltével a Mosoni-Duna Győrnél is visszahúzódott a medrébe. Bár megmaradt egy tartósan magas vízszint, de legalább már le lehetett menni a partra. Időközben sokat olvasgattam a téli pergetésről, gumihalas süllőzésről a blogok világban, különösen az alábbi két portálon: fishingeverywhere, horgászkalandok. A böngészgetést, tervezgetést tettek követték, s egy borongós hétköznap délután gondoltam kipróbálom magam ebben a műfajban. Nem mondom, hogy először pergettem süllőre, néhányszor próbálkoztam már a Bagaméri Duna-ágon szeptember elején, de 5-6 alkalomnál nem többször. Munkanap lévén, csak 3 után értem ki, a belvárosi Mosoni-Duna kibetonozott partjára. Az apadó, de még tejeskávé színű víz magasan, a betonszegély alatt alig néhány centire folydogált.  Tudtam, hogy ez a vízszint előnyére szokott válni ennek a szakasznak, legalábbis a békéshalakat illetően. Elkezdtem próbálgatni a csalikat, s kiderült, hogy bizony a 15g-nál kisebb jigfejeket nem tudom itt lerakni a fenékre. Azért örültem, hogy a 16g még épp megállt, mert annál nagyobb nem is volt nálam. Egy fluorozöld színű, egyszerű twistert fűztem az offset horogra, s kezdtem is a meder átvizsgálását. Mivel már rengetegszer úsztattam itt, tudtam hol van a partvédő kövezés lába, igyekeztem ezt a részt meghorgászni. Sok mederegyenetlenség nem volt sajnos, így gyorsan haladtam végig a part mentén, de az egyik helyen végül csak találtam valami faágat a mélyben. Néhányszor beleakadtam, de könnyen kijött a rejtett horgos szerelék, néhány falevéllel együtt. Pár lépést tettem a betonon és igyekeztem az akadó alá dobni. Fűrészfog szerűen ejtegettem végig a plasztikot a fenéken és 3 vagy 4 ejtés után, mikor épp tekertem volna ismét egyet az orsóm hajtókarán, akkora rávágást éreztem, amilyet előtte még soha - nem túl nagy pergető karrierem során. A meglepettségtől majdnem kiejtettem a botot a kezemből, de szerencsére ez nem történt meg, a feszes pálca szépen karikába hajlott. El se hittem hirtelen, hogy ez történik. Nagy kirohanásokat ugyan nem produkált, de éreztem, hogy ez már nem az a 30 centis méret, mint amit Bagaméren fogtam, igen nehezen akart feljönni őkelme. Aztán egy pillanatra feltűnt előttem világos teste, tüskés háta a kávébarna vízben. Atyaég! Ekkor tűnt csak fel, hogy bizony életem legszebb hala küzd a zsineg másik végén! Elkezdett remegni a lábam,  kalapálni a szívem, de innen már nem sokáig bírta a huza-vonát. Néhány kör után engedelmesen felfeküdt a víz tetejére, én meg egy határozott mozdulattal kiemeltem, s a fűre fektettem. Elképedve néztem a gyönyörű süllőmet. A lábam még mindig remegett, s csak vihogtam magamban mint egy retardált fóka. A nyáron kabátba akasztott busát leszámítva, ez életem legnagyobb hala, s egyben a legszebb is amit valaha fogtam. Némileg kedvem szegte, hogy fényképezőt nem vittem magammal, így sajnos rendes képet nem tudtam készíteni a számomra rekordlistás fogásról, de az örömöm így is leírhatatlan volt. Van aki évekig perget célzottan süllőre, mire megfog egy ilyen szépséget, én meg első alkalommal, 40 perc dobálás után beleakadok. Na ez ám a pofátlanul nagy szerencse!

A telefonom 3 megapixelével egy ilyen képet azért sikerült csinálni. A hossza 69cm volt, és 3,8 kg-ot nyomott :)

A nagy sikeren felbuzdulva a következő hetekben többször is próbálkoztam ugyanott és más helyeken is. Kicsit bővítenem kellett a készletemet. Eddig nem volt szükségem 15-25g-os jigekre, cheburashkákra, így vásároltam egy kisebb arzenált ezekből.

Érdekes módon másnap már nem állt meg a 16g sem az adott helyen, így egy ilyen vicces kényszermegoldást kellett alkalmaznom. A horgászat után azért vettem nagyobb fejeket is :)

Hóesésben is próbálkoztam.

Na ez már megállt a meder közepén is :)

Sajnos a vízállás nem csökkent, sőt jelenleg is útban van egy árhullám felénk, így valószínűleg február elején is még biztosan marad a magas víz. Így a Nagy Duna egy darabig nem játszik, pedig sok ötletem támadt Vámosszabadi, Nagybajcs és Gönyű környékén is.
Néha azért a süllőkeresgélés közben elnéztem a Rábcára, új helyek után kutatva, csukák ügyében. A 45-60 perces kis kiruccanások alatt sok ígéretes helyet találtam, igaz csak egy csukeszt  sikerült végül horogra keríteni.

Számomra új helyek a Rábcán. A kis öbölben meglassuló víz ideális a csukának. 

Ahogy a bedőlt fa mögött is otthon érzi magát.

És az egyik helyen ott is volt :)

Azóta sokat gondolkodtam a pergetésről, az idei év terveiről. Persze tudom, hogy egy ilyen mázlista fogástól még sok közöm nem lesz a süllőpergetéshez, de arra jó volt, hogy lendületet adjon és jó nagy kedvet csináljon az egészhez. Így elhatároztam, hogy idén nagyobb hangsúlyt fogok fektetni a pergetésre és a süllőkre. Persze az úsztatás is megmarad a repertoárban, de a feederbotok azt hiszem a padlásra kerülnek idén. Azért a nagy lendület után remélem nem ez marad az idei egyetlen süllőm! :D Mindenesetre én nagy lelkesedéssel vágok neki. Meglátjuk mi sül ki belőle :)