Búvárhorgászat az Adrián

Idén is Horvátországban töltöttük a jól megérdemelt nyaralásunkat a barátnőmmel. Néhányszor már voltam az Adrián és mindig is izgatták a fantáziámat azok a szép színes halak, amiket búvárkodás közben a part közelében látni véltem, így idén elhatároztam, hogy párat megpróbálok kifogni közülük.

A horgászhely :)

Úgy egyeztünk meg, hogy a horgászbotok otthon maradnak, na meg amúgy sem akartam sok időt ezzel tölteni a nyaralás alatt, így mást találtam ki. Semmi mást nem vittem magammal, mint egy létrát, 18-as főzsinórt, sörétólmot és különböző méretű horgokat. Na meg persze búvárszemüveget! Sokkal jobban szórakoztam így, mintha horgászbotokkal keresgéltem volna a halakat, és az eredménye is megvolt.

A "búvárhorgászat" kellékei.

A következőt csináltam. A világ legegyszerűbb szerelékét kötöttem meg. Feltekertem a létrára 18-as főzsinórból 5-6 métert, a végére kötöttem egy 14-es horgot és csiptettem a horog fölé egy 0,4 g-os sörétet. Csalinak kagylókat feszegettem le (amik, mint később kiderült nem kagylók, ugyanis a sapkacsiga névre hallgatnak)  a partszéli kövekről és annak a belsejét tűztem a horogra.

Sapkacsigák. Bárhol megtalálhatóak a part széli sziklákon.

Csigacsali. Az izmos rész elég jól tart a horgon.

Ezek után búvárszemüveg föl, majd a létrára feltekert, felcsalizott készséggel becaplattam a tengerbe. Nem volt más dolgom, mint a halak orra elé lógatni a csalit és sorba fogni őket. És működött! Többé-kevésbé. A legkönnyebben a színpompás szivárványhalat sikerült becsapni. Ez egy hosszúkás, színes, apró fogakkal rendelkező halfaj, ami igen agresszíven védelmezi a területét, így a beeső csalit rögtön vitte. Inkább az okozott gondot, hogy elkerüljem a támadását és más fajta halat is tudjak fogni, így az esetek 90%-ban ő került horogra.

Amilyen kicsi, olyan agresszív.

Szivárványhal. Már értem honnan a név.

A másik igen gyakori halfaj a kétsávos gyűrűskeszeg, kecskedurbincs, vagy ahogy én nevezem őket: a pöttyös halak. Ugyan csak egy fekete folt van a farokúszójuk előtt, de valahogy rájuk ragadt ez a név már gyerekkoromtól kezdve. Belőlük van a legtöbb az Adrián, a szivárványhalak agressziója miatt azonban csak néhány került a horogra, pedig nekem ezek a kedvenceim.

Az Adria keszegei. Egy-, illetve..

...kétpöttyös változatban.

Hatalmas rajokban fordult elő az aranyszínű csíkokkal díszített magashátú durbincs, de az ő érdeklődésüket nem sikerült felkelteni a kagyló/csiga csalival, szerintem inkább növényi táplálékot fogyasztanak.

A magashátú durbincsok nagy rajokban csipegettek az aljzaton, őket a kagyló nem érdekelte. (nem saját kép)

Rendkívül óvatosak voltak, ha föléjük úsztam rögtön gyanút fogtak, abbahagyták a csipegetést és fél szemüket rajtam tartva, szinkronúszókat megszégyenítő manőverekkel odébbálltak. Elég gyakori volt még egy zebracsíkos sügér-féle a betűs sügér. Szinte biztos voltam benne, hogy könnyen fogom meg őket, de a legkisebb érdeklődést sem mutatták. Főként a búvóhelyük közelében tartózkodtak, és az odalógatott csalira rá se hederítettek. Volt, hogy egyiknek szabályosan az orrára fektettem a kagylót, táncoltattam körülötte, mintha élő dolog lenne, de semmi.

Most sem értem, hogy miért voltak ennyire érdektelenek a kagyló iránt. (nem saját kép)

Persze találkoztam rengeteg más halfajjal is, különböző növényevőkel, küsz-szerű apróhalakkal, de láttam tűcsőrű csukákat, tintahalat és gébeket is.

A tűcsőrű csukából 10-20 fős rajokat láttam egyszer.(nem saját kép)

Rendkívül tanulságosnak bizonyult egyébként ez a fajta horgászat a halak viselkedését illetően. Voltak nagyobb testű durbincsok is, de elsőnek mindig a kisebbek vették észre, hogy valami a vízbe esett, és először ők is csak nézelődtek, körbe-körbe úszkáltak a csali körül. A nagyobbak csak percek múlva kezdtek ólálkodni a környéken és igen nehezen jutottak el odáig, hogy megkóstolják a kagylófilét. Még érdekesebb volt, amikor csak egy szelet áztatott, kinyomkodott kenyérrel mentem be és megfigyeltem, hogyan viselkednek a halak egy "etetésen". A nagyok itt is csak messziről figyelték az eseményeket. Néha odaúsztak a nyüzsgésbe, felkaptak egy nagyobb darabot és villámgyorsan vissza is húzódtak a szélére.

Rákocska :)

Örülök, hogy nem bajlódtam botokkal. Egyébként elég drága a napijegy, a büntetés meg horribilis összeg, ha elkapják az embert jegy nélkül. Ami még hasznos lehet, egy pipa, hogy ne kelljen a levegővételekkel megzavarni a cserkészést. Nem tartottam fontosnak az előke használatát, pedig az még nem ártott volna. A 18-as damil kicsit rideg volt, talán egy vékonyabb horogelőkével az óvatosabb, nagyobb halaknál több esélyem lett volna. Mindenesetre ez egy nagyon izgalmas, érdekes módja a horgászatnak, már ha annak lehet nevezni egyáltalán. Ha valakinek van rá lehetősége mindenképp próbálja ki ezt a módszert, strandolás közben remekül el lehet vele ütni az időt amíg az asszony keresztrejtvényt fejt. Látni a kapást, mozogni a halakat a horog körül, minden horgásznak érdekes és felemelő érzés lehet.

Búcsúcsillag.