2017. október 24., kedd

Októberi délután

Előző bejegyzésemben említettem, hogy egy szép októberi napot teljes egészében a horgászatnak szenteltem. A délelőtti békéshalazást egy cserkelős csatornapeca követte. Ősszel mint a legtöbb horgászt, engem is elkap a pergető láz, azon belül is a csukák utáni vadászat. Tudom, a profi pergetők csak nevetnek rajtunk, mezei horgászokon, hogy csukát nem csak ősszel lehet ám fogni, de nekem csak ilyenkor jön meg a kedvem hozzá, amikor a táplálékhalak eltűnnek, így könnyebb becsapni kis terepruhás barátainkat, valamint a vízi növények lehúzódnak a felszínről ezért könnyebb vezetgetni a csalit az olyan kezdő pergetőknek is, mint én.
Nem voltam még ezen a kis csatornán, sőt ha jobban belegondolok egyáltalán nem voltam még csatornán pergetni, így teljesen új volt nekem ez a műfaj.
Új terep számomra.
Kiérve a helyszínre egyből megrohamoztam a vizet. Van egy univerzálisnak mondható 10-30 g dobósúlyú, 2,10 m hosszú Okuma Dead Ringer pergető botom, én ezt használom mindenhol. Tavaszi domolykózáshoz, nyári wobbleres balinozáshoz, süllőzéshez és az őszi csukázáshoz is. Jól kitaposott hely volt az első beálló, látszott, hogy nem én dobok ott először. Fogalmam sem volt mit esznek egy ilyen helyen a halak, így egy minden helyzetben nyerő twistert tettem fel, piros-sárga színben. Az igazat megvallva az első dobás a szemben lévő nádasban landolt. Nem szoktam hozzá az ilyen rövid dobásokhoz, hiszen a csatorna csak pár lépés széles, így rá kellett ébrednem, hogy itt az alsó dobás lesz a nyerő. Másodjára már szépen beejtettem a nád elé a csalit és kis belerántásokkal vezetgettem vissza magam felé. A sekély, tiszta vízben remekül látszódott a rikító twister minden rezzenése, így kitűnően tudtam gyakorolni a bevontatási technikákat. A parttal párhuzamos dobások nekem nem működtek, a sok töklevélszár, hínár miatt ami még fent volt a vízen, ezért maradtam a túlpartra történő ejtegetésnél és így haladtam végig, lépésről lépésre, átfésülve a vizet.  Talán a 4-5. dobásra már villant is valami a csalim irányába, majd rögtön a rávágást is éreztem. Túl nagy ellenállást nem mutatott, de hal volt, méghozzá egy 30 centi körüli kiscsuka. Nem nagy, de örültem, hogy legalább jó nyomon járok. Visszaengedtem, majd rögtön a következő dobásra, pár méterrel arrébb jött egy hót ugyan akkora mint az előző.
Az első kis terepmintás és a piros farkú csali ami nagyon ízlett nekik...
...némelyiknek kicsit túlságosan is :)
A második. Mintha lemásolták volna az előzőt.
"Ahol van kicsi, kell legyen nagyobb is" alapon mentem tovább a csatorna mentén. Egy hídnál parkoltam és attól feljebb indultam el, de pár 10 méter után rájöttem, hogy ez nem nekem való terep. Sok volt a töklevél és sűrű volt a nádas, így visszamentem és a híd alatti könnyebb szakaszon indultam el. Így elsőre jók lesznek nekem a már kitaposott, kitapasztalt beállók, majd ha belejövök, bevetem magam a dszungelbe is.
Nem könnyű terep. Ide még gyakorolnom kell.
A híd alatt pár méterre, szinte a lábamnál verte le valami a twinyót, és vadul kezdett cikázni fel s alá. Nem csukásan viselkedett, egy csíkos ruhás sügér kívánta meg a piros-sárga csalit.
Hibátlan csíkos.
Mentem tovább, de eseménytelen időszak jött. Igen össze-vissza idő volt aznap. Amikor kiértem fújt a szél, az eső is csepergett, aztán meg váratlanul kisütött a nap, szivárványt festve az égre. A jó ideje tartó kapástalanság miatt lecseréltem a rikító twistert egy természetesebb színű, shad formájú gumihalra, hátha a napsütésben ez jobban tetszik nekik. A csere bejött, pár dobás után ismét egy csapó ragadta el a szépen mozgó halacskát a meder közepe felől előtörve.
A napsütésben ez jobban bejött nekik. 
Kicsit később a barnás Cannibal Shaden egy miniatűr csuka hagyta ott a foga nyomát, mely már a harmadik apróság volt a sorban. Nem szívesen lyuggatom ki a szájukat, hiszen olyan agresszívan támadnak, hogy még jó akadás mellett is kárt tudnak tenni magukban, így próbálgattam nagyobb wobblereket, meg egy péklapát nagyságú arany színű támolygót is, de azokra semmi akció nem volt.
És "a nap legfiatalabb versenyzője" címet kapja...
Visszatértem így a gumikhoz, azon belül is egy bordó twisterhez, amivel sikerült is fejbedobni egy 30 centi körüli csukeszt a túlparti zsombékosban. Lassan lement a nap, reméltem, hogy a szürkület meghozza a nagyobb halat végre, de egy ugyan ilyen forma csuka és még egy sügér kivételével már több esemény nem történt.
Micsoda szemek! :) Szinte fejbedobtam szegényt. Szerintem inkább önvédelemből verte le a csalit :D
Remek kis napot zártam azt hiszem. A reggeli agyalósabb pecának remek megkoronázása volt ez a kis cserkelős pergetés. Nagy halat ugyan nem fogtam, de 6 csuka és 3 sügér nálam már eseménydús pergetésnek számít, nagyon jól szórakoztam. Párszor még visszajövök majd, hátha találni nagyobbat is, de ha nincs, akkor nem zargatom a kicsiket tovább.



***


Pár nappal később visszatértem, és tényleg volt ott nagyobb is :)

6 megjegyzés:

  1. Addig jár a korsó a kútra, vagyis a horgász a partra míg megjön a jobb csuka! 😀

    VálaszTörlés
  2. Remek pecát kerekítettél. Jó nap lehetett. Grat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony! Az ilyen napokon térül meg a sok befektetett energia :)

      Törlés
  3. Kinéztem magamnak egy pergetőbotot, melynek ugyanilyen az orsótartója, mint a te Okuma Dead Ringerednek, azaz a műanyag szorítóanya felül, tehát a bottest felöli oldalon van. Ha az ember megmarkolja, akkor pont ráfog arra a rovátkázott anyára. Nem zavaró ez hosszútávon, nem nyomja, "töri" az ember ujját ?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azóta már eladtam ezt a botot, de nem emlékszek, hogy törte volna a kezemet. Én is oda fogom a botot ahova te. Talán inkább a kisujjam zavarta az orsótartó alsó része, de az se volt vészes.

      Törlés
  4. Annyit tennék hozzá, hogy én a gyűrűs és kisujjam közé fogom az orsótalpat, ezáltal előrébb van a mutatóujjam, ami így pont rákulcsolódik a szorítócsavarra.

    VálaszTörlés