Egy reggel a Dunán

Nem könnyű így májusban ellenállni a kísértésnek, tudván, hogy a Mosonin milyen iszonyatos módon eszik a hal. Az ívás után lévő keszegek őrült vehemenciával kezdték el pótolni a leadott dekákat, de sajnos a tilalom ugye még tart a hónap végéig, így más vizek felé kellett eveznem.

Ilyen paducok jöttek a Mosonin, mikor egyszer kinéztem kíváncsiságból. De a szabály ugye az szabály...

Lassan áramló, mély vizével a Bagaméri Duna-ágra esett a választásom, itt biztosan elkerülöm a gyorsabb folyást kedvelő paducot, szilvát, domolykót és a jászt is. Viszont messze földön híres a környék lapát dévéreiről, így adta magát, hogy itt tegyek próbát egy szombat reggelen.

Hajnalodik a mentett oldali Duna-ágon.

Szerencsére a pontytilalom miatt az amúgy felkapott hely, teljesen kihalt volt, csak egy idősebb úr "amúrozott" rajtam kívül, így kedvemre tudtam válogatni a beállók közül. Kiválasztottam egy szélcsendes, itteni viszonylatban sekélynek mondható 2,5 méter mélységű részt, majd elkezdtem próbálgatni, a pályát. Már az első dobásnál fogtam egy tenyeres karikakeszeget, de azért húztam még az eresztéken. Mindig megkeresem először azt a pontot, ahol még pont elakadás nélkül el tudok úsztatni, majd innen változtatok később, ha szükséges. A harmadik ilyen dobásnál az úszóm megint eltűnt, s bevágás után éreztem, hogy valami komolyabb halba akadtam. Ő jobban megilletődött mint én, s rögtön egy őrült sprintbe kezdett, be a nyílt víz irányába. Hagytam egy kicsit, had dolgozzon a fék és a bot rugalmassága ellen, majd bekeményítettem, és magam felé kezdtem pumpálni. Erre gondolt egyet, és visszaindult hozzám, majd megint irányt váltott és a tőlem jobbra lévő bedőlt fa felé iszkolt. Na ott aztán megálljt kellett parancsolnom neki, ráfogtam a dobra, feljebb léptem párat a parton, majd keményen elkezdtem húzni a fáktól el. Mire szákolási távra ért, kellően ki is fáradt ebben a fel-alá rohanásban s gyorsan meg is merítettem a másfél kilós balint. Fogtam már kisebb őnöket úsztatva, de ez vitte a prímet. Előfordul, hogy az etetésen hemzsegő apróbb halaknak vág oda, s véletlenül akad bele a horog, de itt ugye még nem volt bent etetőanyag. A horog mégsem szájszélbe akadt, hanem a szája alatt lévő kinövésbe, valami rendellenesség volt ott szegénynek. Mindenesetre megadta a kezdő adrenalin szintet a pecához, felébredtem rendesen a reggeli álmosságból.

A 47 cm-es fenekeszeg jól megdolgozta a botot.

A kezdeti izgalmakat követően neki is kezdtem az "igazi" úsztatásnak végre, 5 kétkezes gombócot dobva, a tőlem 15-20m-re eső távra. Tímár mix special dévér nevű etetőanyagot vittem, s még egy "Nagy Dévér" nevű aromával is nyakon öntöttem a keveréket, hiszen a lapát dévérek miatt jöttem most elsősorban. Persze búzát, kukoricát is adtam hozzá, és újdonságként a főtt kendert is kipróbáltam. Már az etetés előtt is volt hal a pályán, de a gombócok hatására felforrt előttem a víz. Sajnos inkább az apróbb keszegek, snecik lepték el a placcot, s ez a tény meg is határozta az egész délelőtti horgászatomat. Ha sikerült a csalit lejuttatnom anélkül, hogy vízközt elkapták volna a küszök, jött is a termetesebb hal, egyébként pedig másodpercek alatt cincálták szét a 8 szemből álló csonticsokrot is. Egy úsztatás sem telt eseménytelenül, nagyon pörgős és tanulságos peca volt. Legtöbbször karikakeszeg és kisebb-nagyobb bodorka akadt a horogra - ha a snecik engedték.

Termetes bodorka az egyik sikeres úsztatás eredménye.

A hiper-szuper etetőanyagom nevéhez hűen pedig egy egész darab dévért is bevonzott. Nagynak ugyan nem mondanám, inkább az a tenyeres féle. Hát ennyit erről. Egyszer, a horgászat közepe táján már azt hittem megvannak a lapátok is, amikor egy nagyobb halba akadtam. Szépen húzta a botot, végig dévérnek hittem, de egy szebb kárász volt.

A "Nagy Dévér"

És a dévérnek hitt kárász.

A karcsi után valami megváltozott odalent. Rendes halat nem tudtam fogni a végtelen mennyiségű sneci miatt. Az ólmozásom két részletben volt a végére, annyit variáltam. A jelzőólom felett volt még 3 kisebb sörét, felette nem sokkal pedig egybehúzva az összes többi. Volt egy érdekes mintázata a pecának. Mindig amikor változtattam valamit, fogtam egy "rendes" halat. Ilyenkor egyből azt hittem, hogy már sínen vagyok, erre a következő dobásoknál megint snecik jöttek. Ismét változtattam, jött egy jó hal, de csak egy, utána ismét a küszök. Mintha direkt csinálták volna.

A végső ólmozás a küszök ellen.

Mikor már az etetésemen túl, felette, mögötte, előtte, mindenhol apróhalat fogtam és már nem tudtam mit kitalálni, abbahagytam a gombócok dobálását, hogy lenyugodjon kicsit a pálya. Ez olyan jól sikerült, hogy kis idő múlva minden nemű kapás megszűnt.

Ha nincs kapás én akkor is fogok :D

Sajnos minden szemes anyagot belekevertem az etetőbe, pedig lehet, hogy önmagában a szemes etetés itt most jól jött volna. Gondoltam ezzel a tanulsággal zárom is a pecát, de még úsztattam egy utolsót az etetés part felőli szélén, egy kisebbre vett eresztékkel. Az úszó teljesen szabadon sodródott, látszott, hogy a horog nem érinti az aljzatot egyáltalán. Szépen engedtem az árral, amikor hirtelen, igen határozott módon eltűnt a szemem elől a kis pedző. Jól ült a bevágás, s egy pillanatra azt hittem elakadtam, majd az "akadó" komótosan elkezdett mozogni a fenékhez tapadva.

A botom még egyszer meghajladozott a peca végén. 

Ebből a tipikus viselkedésből egyből tudtam, hogy ponty az illető. A márna meg a ponty az, amit semmivel nem lehet összekeverni, ha finom szerelékkel horgászik az ember. Lassanként magam felé terelgettem a kis tükröst, s mivel tudtam, hogy ez a nap utolsó hala, kiélveztem a fárasztás minden pillanatát. Igazi telepített kis pacni ponty volt, de nagyon örültem neki, hogy ilyen szép befejezést adott a pecának, na meg ennek a történetnek is.

Jobb befejezés nem is kell!

Izgalmas délelőtt volt az biztos. Kétszer is dolgozott a bolo termetesebb hal alatt, a kisebbek meg folyamatosan szórakoztattak. Tanulságot is sikerült levonni: legközelebb, ha ide jövök az alapozó etetés után már csak szemest szórok, így hátha jobban ki tudom zárni az apróbb halakat. Tehát a terv már megvan, a pontytilalom vége után pedig folytatása következik ;)