Süllős es(e)tek

Az esti-éjszakai pergetés annyira magával ragadott, hogy szegény bolognai botom már hetek óta nem látott vízpartot. Ebben persze a bölcsességfogammal vívott harc és az időhiány is közre játszott, így alakult, hogy az este 8-10-ig tartó időszakra szorítkozott a peca mostanság. De mi tagadás, nagyon jó érzés, hogy végre elkaptam a ritmust, és sikerül az, amit oly' sokáig próbálgattam eredmény nélkül.

Egy jó kis áradás mosta át a Mosonit néhány napja, s alig vártam, hogy visszahúzódjon a folyó a medrébe és kimehessek az újonnan kiszemelt helyekre. Viszont a természet megmakacsolta magát, nehezen engedte, hogy kipróbáljam a helyet. Már jó volt a vízállás, s én a parton topogtam a még igen zavaros, de már apadó folyó partján. Balinozással kezdtem - és fejeztem is be, mint a későbbiekből kiderül. Egy 7cm-es minnow típusú csalival húzgáltam a partot, amikor kivágódott a sekély vízből egy jókora baller a wobi irányába. Látványos jelenet volt, teljesen a felszínen, egész testét megmutatva vetődött ki, de jól mellé trafált, a boton nem éreztem semmit. Azért örültem az akciónak is, hiszen a célzott balinfogás még nem nagyon megy, csak véletlenül fogok néha 1-2-t. Mentem is volna tovább, de az addig tükörsima víz hirtelen fodrokat vetett és orkán szél támadt a semmiből. A rablások teljesen abbamaradtak, így 20 perc után véget is ért a peca aznapra. Jó hogy nem maradtam tovább, mert a vihar olyan gyorsan ott termett, hogy 10 perccel később már villámlásban, szakadó esőben vezettem haza. A hely viszont megtetszett, így pár napra rá, amikor végre elállt az eső, ismét kimentem. A radar 1 órára előre nem mutatott csapadékot, de megint csak 20 perc jutott pecára, újra elvert a vihar. Innen is üdvözlöm az időjósokat! Na most már pipa voltam, de harmadjára csak sikerült végighorgászni az estét. Ismét a balinokkal kezdtem. Gyors tempóban húzogattam a part menti részt s egyszer csak rácsimpaszkodott valami a wobblerre. Egy 45 cm körüli süllő kapta le a gyors halacskát, de sokáig nem tartott a fárasztás, a felszínen kirázta a szájából a csalit. Fényes nappal volt még, süllőre nem számítottam, de sebaj. Felraktam egy SSR-t és kicsit lassabb, süllősebb tekerésre váltottam. Nem sokra rá ismét rávágás, majd fröcskölős fejrázás következett, mely után a wobbler maradt csak a víz felszínén sodródva. Ezen a helyen egy magaslatról lehet csak horgászni a parttal párhuzamos dobásokkal. Ezúttal egy kisebb, 40 cm körüli versenyző lépett meg, de már szidtam magamat rendesen, hogy minek tartom fel a botot, ha úgy is egy magaslaton állok. Harmadjára már sikerült a művelet, igaz egy még kisebb süllővel, ami még a 30 cm-t sem érte el.

Első ami meglett, 30 cm alatti.

Közben már sötétedett így élénkebb színű kínai csalikkal próbálkoztam, de eredmény nélkül. Visszatértem az S színkódú 5 centis SSR-hez. 3. dobásra meg is volt az újabb süllő.

És egy kicsit nagyobb.

Ezúttal egyből lenyomtam a spiccet akasztás után, majd miután kirugdosta magát a hal, kiengedtem a féket (nincs akadó a környéken). Elsétáltam oldalt a parton, ahol le tudok menni a vízhez, közben engedtem a zsinórt. A féket behúztam, a halat meg szépen odapumpáltam magamhoz. Ezzel a módszerrel sikerült később az összes süllőt sérülésmentesen kiszedni a magas partról is.

 A csalikat illetően nem vagyok nagy márka fanatikus, sőt! Sok márkátlan, de jó minőségű cuccot rendelek egyenesen Kínából, ahol az európai "gyártók" nem rakják rá matricájukat és 400%-os árrésüket a termékre. A botom, orsóm, zsinórom, aprócikkeim mind kínaiak és nagy megelégedéssel használom a kínai gumikat is, de a wobblerekkel kapcsolatban nem vagyok túl elégedett. Az összes sülőmet szinte kivétel nélkül Rapalákkal fogtam, pedig dobáltam a kínait is. A kínai wobik azonban - legalábbis amiket én rendeltem - sajnos mind nagyon csörgősek és olyan veretésük van, hogy a sodrásban kirázzák a botot a kezemből.

Szinte az összes süllő ezekre a Rapalákra jött.

A kis csörgős veretős kínai nem kellett nekik.

Biztos vannak olyan helyzetek, amikor ezek a lármás csalik a nyerők, de itt nem voltak azok. A végén már nem is kísérleteztem velük, az utolsó horgászatokra csak a Rapalákat raktam a dobozba. Nem a 6 betűs felirat miatt, hanem a finom, kis amplitúdójú remegés miatt, amit a süllők annyira szeretnek  A favorit a már említett SSR-5 volt, de 7,9 cm-es Originalokkal is fogtam különböző színekben. Biztos egymillió más csali is eredményes lett volna, de nekem ezek voltak meg még régebbről. Most pedig jöjjenek a képek! (Természetesen ez több horgászat eredménye.)

Még nappali 44-es

A kenyérkereső - ami a legtöbbet fogta.

Napközben a gumit is rágták.

A legbátrabb. 

Néha más halfaj is betévedt.

Kerek 40-es.

11 órás vendég, a rikító színű Originalra.

A legnagyobb 47 cm volt. 

Ahogy fogynak a fények

Rendesen elkapott az úsztatós láz, amióta felmelegedtek a vizek, de a májusi tilalmak beköszöntével egyre inkább befészkelte magát a fejembe a gondolat, hogy ismét a tüskés hátú népség után kellene eredni. Februárban még a fenéken, gumihalakkal, twisterekkel próbáltam kapásra bírni őket, de most elhatároztam, hogy belekóstolok az éjszakai, felszíni süllőzésbe is.

A süllő nappal a rejtekhelyén tartózkodik, és ahogy fogynak a fények, úgy indul meg éjjeli portyájára, hogy a rajokba összeállt kishalakra raboljon. Ennek megfelelően három lehetőség adódik a horgászat idejét tekintve: napnyugta utáni néhány óra, napkelte előtti néhány óra és az egész éjszakás peca. Bár az első kis süllőmet, egy hajnal előtti pecán fogtam, és jóval több halmozgást is tapasztaltam ilyenkor, mégis inkább a napnyugta utáni időszakot választottam legtöbbször.

Első felszíni kis süllőm a hajnali fényben, kínai csalira.

Most igen hosszúak a nappalok, egy hajnali pecához 3:00-ra kell nagyjából kiérni, hogy legyen 2 óra dobálni, még napkelte előtt, ami olyan 2:00 -s ébresztőt tesz szükségessé. Valljuk be, ez nem embernek való, így maradtam az este 8-tól, 10-11-12-ig tartó pecánál, attól függően, hogy másnap hányra kellett menni dolgozni. Egész éjszakás horgászatra még nem vitt rá a lélek, de biztos ki fogom próbálni azt is.

A helyeket illetően inkább a Mosoni-Dunára jártam. Ennél a közepes vízállásnál felénk nincsenek ki a kőzárások a Nagy Dunán, bár Gönyűnél találtam helyeket erre a vízállásra is, csak az nekem már messze van egy 2 órás peca erejéig. A lényeg, hogy legyen valami tereptárgy, ami megtöri a víz egyenletes folyását. Ez lehet mesterséges vagy akár egy vízbe dőlt fa, ahol ki tud alakulni egy visszaforgó és/vagy egy elvágó víz a gyors és a lassú folyás között. És persze az se árt, ha tömegével gyűlnek a kishalak. Nehezen, de találtam a Mosonin ilyen részt.  Épp, hogy 1 méterre nyúlik be egy kisebb kőrakás a vízbe ezen a helyen, de ez már elég a visszaforgó kialakulásához. Már napnyugta előtt is látszódott, hogy szeretnek itt a halak. A kisebb balinok, domolykók, folyamatosan hajtották az ivadékokat, és egy-két nagyobb példány is mutatkozott. Néha felraktam egy kis ezüst színű Mepps körforgót, a peca elején. Az első dobásra mindig végig sorozták, de ha már másodjára, harmadjára húztam el, rá se hederítettek.

Kis domi a körforgóra még nappal.

Ahogy fogytak a fények, elkezdtem áttérni a gyors, balinos bevontatásról, az egészen lassú, néha megállított csalivezetésre. Mivel gyakorlati tapasztalatom nincs, az általánosan elfogadott szabályokat igyekeztem követni, amit innen-onnan olvastam össze. A szürkületben a természetes színű halacskákat akasztottam a kapocsba, majd ahogy sötétedett, kezdtem áttérni az egyre rikítóbb, sárgás-zöldes színekre.

A legsikeresebb ez az 5cm-es Rapala Shallow Shad Rap (SSR) volt.

De ezzel a rikító körforgóval is sikerült fogni.

Valóban igaz lehet az, hogy a süllő nem kedveli a fényt. Egy este tiszta volt az ég, s a hold olyan erősen világított, hogy a fejlámpámat sem kellett felkapcsolni. Ezen az estén szinte csak a túlparton láttam mozgást, ahol a fák árnyékot vetettek a vízre. Az én felemen, ami holdfényben úszott, süket volt minden, nem is fogtam semmit. Túlnyomó részt kisebb süllők jöttek egyébként, 25 cm körüliek.

Túlnyomó részt ilyenek voltak.

Késő esti vendég.

 Mégis kitartottam a hely mellett, egyrészt, mert gyakorlásnak nagyon jó pecák voltak ezek, másrészt mert többször láttam nagyobb halra utaló jelet is. Egyszer már, már 11 óra felé, kissé már álmosan dobálgattam, amikor azt vettem észre, hogy a part felé közeledő csalimat valami követi a felszín közelében, jókora tolóhullámok kíséretében. Egyből elöntött az adrenalin, minden figyelmemet a csalim mozgatására irányítottam. Már nagyon akartam érezni egy jobb koppintást is végre, de sajnos ez nem következett be. Egész a lábamig követte a kis SSR-t a tengeralattjáró, majd egy elegáns burvánnyal faképnél hagyott.
Egy másik alkalommal, a parthoz közel húztam a wobit, amikor egy fröcskölős, balinos rablással leszedte valami. Éreztem, hogy ha ez süllő, akkor végre egyel idősebb generáció lesz, mint amiket eddig fogtam. Ahogy közeledett felém azonban egyre inkább kételkedtem ebben, s igazam is lett, egy kölyök harcsa volt, 40 cm körüli.

Süllőnek már jó lett volna, harcsának még nagyon gyerek.

Nyomtam a bajszos fejére egy barackot, majd folytattam tovább. Egész sötét volt az éjszaka, felhők takarták az egyébként majdnem telt holdat, így egy Rapala Husy Jerk típusú csalit raktam fel, fruoro zöld-piros színekben.

Esti színek.

Ez a csali nagyon lassan kezd süllyedni, ha megállítjuk, így a gyorsabb rántások között szüneteket tartottam. Így nem volt eredmény, ezért áttértem az egész lassú bevontatásra, majd egy gondolatnyi megállításra. Csak egy hajtókarnyit tekertem lassan, majd fél másodperc szünet. Éreztem is valami pöccintést, majd pár dobás után rendesen odanyúlt neki, s a bevágás is jól ült. Kicsit a fék is megreccsent, de szerény küzdelem után hamar tarkón ragadtam a méretes kis süllőmet a maga 42 cm-ével. Nem kapitális, de nekem sokat jelentett, nagyon örültem neki. A gyanúm is beigazolódott, miszerint tényleg volt ott nagyobb is.

A sok kicsi után végre egy nagyobb :)

Mindenesetre a következőkben új helyek után nézek, ahol nem 10 kicsire jut egy méretes. Egyébként nagyon megtetszett a műfaj. Az éjszaka csendjét megtörő hal locsogása, egy kisebb kapás, pöccintés, koppintás vagy akár még egy lekövetés is nagyon izgalmas tud lenni. Kitűnő esti program, sokkal jobb mint otthon a TV-t bámulni ;)