Süllős es(e)tek

Az esti-éjszakai pergetés annyira magával ragadott, hogy szegény bolognai botom már hetek óta nem látott vízpartot. Ebben persze a bölcsességfogammal vívott harc és az időhiány is közre játszott, így alakult, hogy az este 8-10-ig tartó időszakra szorítkozott a peca mostanság. De mi tagadás, nagyon jó érzés, hogy végre elkaptam a ritmust, és sikerül az, amit oly' sokáig próbálgattam eredmény nélkül.

Egy jó kis áradás mosta át a Mosonit néhány napja, s alig vártam, hogy visszahúzódjon a folyó a medrébe és kimehessek az újonnan kiszemelt helyekre. Viszont a természet megmakacsolta magát, nehezen engedte, hogy kipróbáljam a helyet. Már jó volt a vízállás, s én a parton topogtam a még igen zavaros, de már apadó folyó partján. Balinozással kezdtem - és fejeztem is be, mint a későbbiekből kiderül. Egy 7cm-es minnow típusú csalival húzgáltam a partot, amikor kivágódott a sekély vízből egy jókora baller a wobi irányába. Látványos jelenet volt, teljesen a felszínen, egész testét megmutatva vetődött ki, de jól mellé trafált, a boton nem éreztem semmit. Azért örültem az akciónak is, hiszen a célzott balinfogás még nem nagyon megy, csak véletlenül fogok néha 1-2-t. Mentem is volna tovább, de az addig tükörsima víz hirtelen fodrokat vetett és orkán szél támadt a semmiből. A rablások teljesen abbamaradtak, így 20 perc után véget is ért a peca aznapra. Jó hogy nem maradtam tovább, mert a vihar olyan gyorsan ott termett, hogy 10 perccel később már villámlásban, szakadó esőben vezettem haza. A hely viszont megtetszett, így pár napra rá, amikor végre elállt az eső, ismét kimentem. A radar 1 órára előre nem mutatott csapadékot, de megint csak 20 perc jutott pecára, újra elvert a vihar. Innen is üdvözlöm az időjósokat! Na most már pipa voltam, de harmadjára csak sikerült végighorgászni az estét. Ismét a balinokkal kezdtem. Gyors tempóban húzogattam a part menti részt s egyszer csak rácsimpaszkodott valami a wobblerre. Egy 45 cm körüli süllő kapta le a gyors halacskát, de sokáig nem tartott a fárasztás, a felszínen kirázta a szájából a csalit. Fényes nappal volt még, süllőre nem számítottam, de sebaj. Felraktam egy SSR-t és kicsit lassabb, süllősebb tekerésre váltottam. Nem sokra rá ismét rávágás, majd fröcskölős fejrázás következett, mely után a wobbler maradt csak a víz felszínén sodródva. Ezen a helyen egy magaslatról lehet csak horgászni a parttal párhuzamos dobásokkal. Ezúttal egy kisebb, 40 cm körüli versenyző lépett meg, de már szidtam magamat rendesen, hogy minek tartom fel a botot, ha úgy is egy magaslaton állok. Harmadjára már sikerült a művelet, igaz egy még kisebb süllővel, ami még a 30 cm-t sem érte el.

Első ami meglett, 30 cm alatti.

Közben már sötétedett így élénkebb színű kínai csalikkal próbálkoztam, de eredmény nélkül. Visszatértem az S színkódú 5 centis SSR-hez. 3. dobásra meg is volt az újabb süllő.

És egy kicsit nagyobb.

Ezúttal egyből lenyomtam a spiccet akasztás után, majd miután kirugdosta magát a hal, kiengedtem a féket (nincs akadó a környéken). Elsétáltam oldalt a parton, ahol le tudok menni a vízhez, közben engedtem a zsinórt. A féket behúztam, a halat meg szépen odapumpáltam magamhoz. Ezzel a módszerrel sikerült később az összes süllőt sérülésmentesen kiszedni a magas partról is.

 A csalikat illetően nem vagyok nagy márka fanatikus, sőt! Sok márkátlan, de jó minőségű cuccot rendelek egyenesen Kínából, ahol az európai "gyártók" nem rakják rá matricájukat és 400%-os árrésüket a termékre. A botom, orsóm, zsinórom, aprócikkeim mind kínaiak és nagy megelégedéssel használom a kínai gumikat is, de a wobblerekkel kapcsolatban nem vagyok túl elégedett. Az összes sülőmet szinte kivétel nélkül Rapalákkal fogtam, pedig dobáltam a kínait is. A kínai wobik azonban - legalábbis amiket én rendeltem - sajnos mind nagyon csörgősek és olyan veretésük van, hogy a sodrásban kirázzák a botot a kezemből.

Szinte az összes süllő ezekre a Rapalákra jött.

A kis csörgős veretős kínai nem kellett nekik.

Biztos vannak olyan helyzetek, amikor ezek a lármás csalik a nyerők, de itt nem voltak azok. A végén már nem is kísérleteztem velük, az utolsó horgászatokra csak a Rapalákat raktam a dobozba. Nem a 6 betűs felirat miatt, hanem a finom, kis amplitúdójú remegés miatt, amit a süllők annyira szeretnek  A favorit a már említett SSR-5 volt, de 7,9 cm-es Originalokkal is fogtam különböző színekben. Biztos egymillió más csali is eredményes lett volna, de nekem ezek voltak meg még régebbről. Most pedig jöjjenek a képek! (Természetesen ez több horgászat eredménye.)

Még nappali 44-es

A kenyérkereső - ami a legtöbbet fogta.

Napközben a gumit is rágták.

A legbátrabb. 

Néha más halfaj is betévedt.

Kerek 40-es.

11 órás vendég, a rikító színű Originalra.

A legnagyobb 47 cm volt.