Csukákkal osont be az ősz

A hőmérő szerint még nyár van, de a nappalok már igen csak megrövidültek így szeptember közepére. Ilyenkor aztán tényleg a bőség zavara lesz úrrá a horgászon. Nincs már kánikula, szúnyog. Jókat lehet úsztatni, megindul a márna is, ponty is. Lehet menni süllőzni a Dunára, domolykózni a Marcalra, de eszik a harcsa és a csukák is ébredeznek a csatornarendszerben. El is mentem márnákat keresgélni úsztatva a Nagy Dunára, pontyozni a Bagaméri-ágra de nem jártam sikerrel, igaz jó helyeket sem találtam.

Néhány szebb dévér és apróbb karikakeszegek álltak csak ki az etetésre az ágrendszerben.

Na meg az idő rövidsége miatt az úsztatások munka előtt vagy után kapkodásba, rohanásba mentek át, így egyre gyakrabban került a kezembe a pergetőbot, s inkább egy-egy rövid kirándulásra indultam a közelben.

Az őszi-téli cserkelős csukázás a kedvencem a pergetés műfaján belül. Szerencsémre a Mosoni-Duna és a mentett oldali Duna-ág között elterülő, a környéket keresztül-kasul behálózó hatalmas csatornarendszer remek lehetőséget ad erre a hangulatos kis pecára. Zámolyi, Bácsai, Szavai, Nováki, Zselykei, Örömkő-laposi, Révfalusi. Felsorolni is nehéz, bejárni meg aztán...nem egy szezon kell hozzá.

Az első csukázásom helyszínéül csak választottam egyet a még ismeretlen vizek közül, és elmentem a Bácsai-csatornára.

Ilyen csodálatos arccal fogadott a Bácsai-csatorna.

Jól összejött minden, valamiért éppen étvágyuknál voltak a halak. A csatorna eleje egy kiszélesített, kipucolt rész. Inkább sügeres terepnek tűnt, ezért egy 6,8cm-es Cannibal Shad nevű gumit akasztottam először a kapocsba. Azt hiszem méltán népszerű a Savage Gearnek ez a csalija. Nem szoktam itt márkákról ömlengeni, és ez után sem fogok, de ez tényleg egy olyan gumi, amit a legnagyobb bizalommal tűzök fel az esetek többségében. Egész lassan húzva is szépen veret a farka. A tengely körüli, oldalra billegése pedig igazán ellenállhatatlan a csukák és sügerek számára. Bár ez volt az a nap, amikor szerintem mindegy volt mit vetek be. Talán már első dobásra egy átlag sügér csimpaszkodott a kisebb méretű gumiba, melyet néhány másik társa követett.

Nem kellett sokat várni az első kapásra.

Egyensügér.

A sügerezést hamar meg is untam, mentem tovább egy nagyobb, 8 centis gumihallal a kapcson. Ahogy a víz szűkült, és kezdett csatorna jelleget felvenni - a sok töklevéllel, rucaörömmel és békalencsével - a csukák is megjelentek. Örömmel mondom, hogy utánpótlásban nem lesz hiány. A 25-35 centis méretből számolatlan mennyiség volt jelen, néhány beállónál géppuska módjára sorozták végig a szerencsétlen gumikat.

Már csatornásabb jelleg. A hattyúk persze követtek, nagy örömömre.

Egymást érték a kicsik.

Néhány gumit szétrágtak aznap.

Sokat nem is időztem, ahol ennyi a kicsi, ott nagy nem valószínű, hogy akad, mivel a csuka területvédő. Arról nem is beszélve, hogy ha valahova beáll egy testesebb jószág, az a fajtársaiból is örömmel szemezget. Ahogy haladtam tovább, egyre nehezebb lett a terep. A növényzet még nyárias volt, néhol inkább csak a hínárlyukakba tudtam ejtegetni a csalit, folyamatos húzás nem is volt lehetséges. Az egyik ilyen lyukban, végre egy méreten felüli is rádurrantott a gumira. Egész sokáig megvolt, talán éppen 45 cm lehetett, de sajnos egy szokásos, felszíni csukás fejrázással meg is szabadult a bökő tárgytól a szájában. A csukát viszonylag könnyű becsapni, vérszomjassága miatt, de a fárasztásához azért kell némi rutin, abban nagyon profi. Sokszor az egész nagyok is csak beállnak kiflibe, hagyják magukat felvonszolni, majd hirtelen törnek be valami akadóba, esetleg a víz tetején csapkodnak, a látványos csukaszaltóról nem is beszélve. Bizony ez a kroki is így lógott meg, de sebaj, néhány méterrel arrébb ismét jobb kapásom volt. A tiszta vízben vaskos testet láttam meg, 55-60cm-es kategóriába esőt. Néhány kitörést produkált, de nem erőlködött túlzottan. Már láttam magam előtt, hogy ez is úgy végződik majd, mint az előbb. Lejjebb ereszkedtem a kissé magas, meredek parton. Egyik lábam a vízbe csúszott, de nem volt vészes, a még 20 fokos vizet tekintve. Nyújtózkodtam a tarkójáért, de rögtön az első érintésre megugrott. Elkaptam a kezem, s vadul fröcskölt a víz tetején, majd elegánsan kereket oldott. Az utolsó farokcsapással még jól pofán is fröcskölt. Nesze! Először hangosan káromkodtam, majd ahogy másztam vissza a meredélyen, vizes lábbal, vizes hajjal, nevetésbe ment át a szitkozódás. Jót nevettem magamon. Mocsok egy csuka volt ez, de legalább az élmény örök. Utána még néhány kicsi sorozta a 13cm-es gumit, meg pár sügeret kikapdostam, de hasonló akció már nem volt.

Következőleg a tavaly már bevált Zámolyi-csatornára tértem vissza. A nádat levágták, a hínárt kiszedték, lehetett hosszan dobni a parttal párhuzamosan is.

Álom idő, álom víz.

A sok kicsi csukára való tekintettel, eleve nagyobb csalikkal kezdtem. Régóta lapult már a dobozomban egy nagy, arany színű kanál villantó. Párszor dobálgattam, de igazán nem adtam neki sok esélyt eddig, ezért elhatároztam, hogy ma fogok vele végre. Klasszikus hulló falevél technikával próbáltam először, de kapást sem értem el. Pedig nagyon tetszetősen táncolt, egyedül a célzás volt katasztrofális vele. Aerodinamikáját a gólya exkrementummal tudnám összehasonlítani, egyszerűbben mondva: úgy szállt, mint gólyaf*s a levegőben. Oda esett, ahova ő gondolta. Mindenesetre kipróbáltam egy kicsit gyorsabb bevontatási módot. Nem hagytam annyit süllyedni, inkább aprókat pöccintettem rajta a rövid szünetek előtt. Ebben a melegebb időben a gyorsabb vezetés talán jobban tetszett nekik, mert pár dobás után a parti zsombékból vágódott rá egy méretes forma csuka. A nagy méretű hármas horog jól tartotta, ezúttal nem volt trükközés, gond nélkül sikerült kivenni a 46cm-es krokit.

Na most már kanállal is fogtam csukát :) 

Talán ezzel a nagyobb villantóval sikerül szelektálni a kicsik közül? Francokat! 3 dobással később már ott csimpaszkodott rajta egy kifli nagyságú.

"Én is szeretem ám a vasat!"

Áttértem egy 12,5 centis Cannibal gumira, melyet egy hosszabb kapástalan időszak után, szép, szaltós akcióval szedett le egy valamivel kisebb, 42 centis.

Ez után már más nemigen akadt. Néha raktam fel körforgót, twistert, Mann's shadet, a kicsik mindent ettek. Jó kis peca volt.

Ez a kanál időközben egyébként nagyon megtetszett, ráállt a kezem a vezetésére, a csukák pedig imádják. Ezek után biztos előkelő helyen szerepel majd a csalis dobozban s remélem ahogy hűl majd a víz, egy igazi nagy vad is megcincálja majd. 

Az új kedvenc.

Szerették a Zselykein,

és a nagy sodrású Rábcán is működött.

Azért a kicsik is rámennek, de kisebb arányban mint a gumira.

Várom a következőt! :)