2018. december 31., hétfő

Szilveszteri jószerencse

Eljött az év utolsó napja, s motoszkált bennem a gondolat, hogy csak kéne még egy utolsó pecát ejteni - a tavalyi évhez hasonlóan. Délutántól vendégeket vártunk, délelőttre meg megígértem a páromnak, hogy teszek még egy kört a boltban az esti banzáj előtt. Reggel azonban addig-addig forgolódtam az ágyban, nézegettem az órámat, míg egy hirtelen ötlettől vezérelve kipattantam, s reggel 8:15-re már le is tudtam a vásárlást.
Villámreggeli után már robogtam is a töltésen a legközelebbi víz irányába. Nem akartam messzire menni, szerencsére a Rábca egy km-re sincs a házunktól így oda lett a menet. A felső zsilipnél kezdtem, majd onnan mentem fel a kis folyó mentén egy darabon.
A zsilip alatti torkolat rész.
Rendkívül barátságtalan, hideg, metsző északi szeles idő volt. "No wind no pike" - erre most igazán nem lehetett panasz. A zsilip alatti rész legtöbbször tartogat valamit. Most sem volt ez másképp, egy rendkívül kicsi, 25 cm körüli balin ragadt rá a csukának szánt apró gumira. Mivel nem érte el a fényképezéshez szükséges minimum méretet sem, gyorsan vissza is csúsztattam a hideg vízbe. Egy nagyobb gumival a langós részeket húzgáltam még egy darabig, de más már nem akadt, így elindultam felfelé a Rábcán.
A Rábca nem könnyű terep. Erős sodrású, ág-bogas, viszonylag sekély és nyáron rendkívül dús növényzet borítja. 
Az áradás miatt még zavaros volt a víz, ezért rikító gumikkal próbálkoztam. Csak a folyó széltének 1/3-áig dobtam, tehát az én oldalamon lévő töréseket, visszaforgókat horgásztam. A Rábca gyors folyásúnak mondható, ezért a csukák általában teljesen kint vannak a szélben, ahol már kicsi a sodrás, tehát a parttól maximum 2m-re. De nagyon gyakran egész közel, a 20 centis vízben állnak a méretes példányok is. Többször fogok úgy, hogy észreveszem a megriadt csukát a szélvízben, nagyjából próbálom kitalálni merre menekülhetett, majd oda dobálok. Amikor egy ilyen bejön, az olyan sikerélmény, amit kevés dologgal lehet összehasonlítani.
Hatékonyabbak vagyunk, ha csak a saját oldalra koncentrálunk. A közepén a sodrás 10-ből 9-szer úgy is töklevél szárba viszi a csalit. 
Tehát módszeresen haladtam, a téli, gyér növényzetnek hála szinte végig a parton tudtam menni. Nyáron ez elképzelhetetlen lenne, nem kis dzsungelharcok árán szoktam megtalálni a beállókat. Az egyik kis öbölszerűségben végre határozott koppintást éreztem a nyélen. Ez bizony hal volt, nem kétséges! Próbáltam ugyan azt a szöget, mélységet megtalálni, ahol a kapás érkezett. 4-5. dobásra sikerült is, majd ismét ütés. Ezúttal a bevágás sem maradt el, s éreztem, hogy halam van, na meg azt is, hogy nem túl nagy. De mikor megpillantottam, kicsit nyitva is maradt a szám, hiszen ilyet még erre soha nem fogtam: egy süllő!
Ilyen se volt még itt! (nekem)
Nagyon örültem a kis tüskésnek, ez bizony már a szilveszteri jószerencsének köszönhető. Mentem tovább a csendes téli erdőben, csak fent, a csupasz nyárfa ágakon süvített halkan a hideg északi szél. Már nem volt sok időm, ezért egyből a legjobbnak vélt helyre igyekeztem. Itt egy viszonylag nagyobb visszaforgó van, és a víz is mélyebb. Felraktam egy testesebb jiggel tűzött piros-sárga twistert, ami a tavalyi év nagy slágere volt nálam, idén viszont kicsit háttérbe szorult. Az egyik dobásnál, mikor már egész közel volt a csali, amikor szép kis tolóhullámot láttam jönni mögötte. Ahogy a lábamhoz ért, utána is nyúlt, de épp kikaptam az orra elől. A burványból láttam merre húzott el, alsó dobással rögtön utána is dobtam. 3 tekerés, és bamm! Már rajta is volt a 45 cm körüli rábcai kroki.
Süllő utáni bónuszhal.
Érdekes, hogy tavaly szilveszterkor ugyan itt dobáltam, ennél a visszaforgónál és egy kapásom volt is itt. Azt sajnos nem sikerült megfogni, 30 perc erőlködés után sem. Talán ugyan ez lehetett? Ki tudja? Mindenesetre tudtam, hogy ezt most vissza kell dobni, hogy jövőre is megörvendeztessen. Nagyon örültem hazafelé menet. Bevallom sokszor megcsinálom ezt a kört, mert 5 percre van tőlem, de finoman szólva nem ontja a halat magából ez a szakasz. Most viszont, december végén 3 halfajból is sikerült fogni, röpke 2 óra alatt.
Kívánok Nektek is hasonló jószerencsét 2019-re is! Görbüljön az orsó, sírjon a bot...vagy hogy is van ez? Mindegy is! Boldog új évet kívánok! Szilveszteri jószerencse, megmaradjon mindörökre!

3 megjegyzés: