Menjek-e horgászni?

Tesszük fel magunknak a kérdést időnként. A válasz sokszor egyértelmű: Hát, hogy a viharba' ne! Van amikor viszont morfondírozunk, vívódunk magunkkal, sorra vesszük az érveket, ellene, mellette: Van-e rá időm, pénzem? Vízállás, időjárás milyen? Vagy másra fordítsam az energiám most: család, barátnő, barátok, kutya, macska, munka, ház körüli teendők... Mind-mind fontos szempontok a döntés meghozatalában. Persze valljuk be őszintén, túlnyomó részt a parton kötünk ki az ilyen nagy gondolkodások után...

"Valamiért" mindig itt kötünk ki :)

Így voltam én is egy szombat este, amikor órákig vaciláltam az ominózus kérdésen. Már hetek óta nem aludtam egy jót, így a legfőbb érv ami a horgászat ellen szólt az a koránkelés, na meg a másnapra ígért csapadékos időjárás volt. A vízállást sem tartottam kedvezőnek - mint később kiderült tévesen - ugyanis éppen elvonult egy nagyobb árhullám, de még nem apadtak le a folyók, olyan se nem magas, se nem alacsony volt a vízszint. Mellette szólt viszont, hogy horgászhatok (a legnyomósabb érv!), valamint,  hogy vasárnapról lévén szó, végre nem kellene az órámat nézegetni, maradhatnék, ameddig meg nem unom. Végül úgy döntöttem, hogy bekeverem az etetőanyagot, felhúzom az ébresztőt és reggel meglátom. Ha esik, visszaalszok, ha nem, akkor megyek.

4:30-kor csörgött az óra, s kinézve az ablakon láttam, hogy borult ugyan az ég, de eső sehol. 25 perc múlva már a kocsiban ültem. Helyszínül a Rábát választottam, mindenféle különösebb ok nélkül.

A Rába aznap.

Utoljára 1 hónapja voltam itt, akkor 4 szem karikakeszeget meg 1 szilvaorrút sikerült zsákmányolni, igaz 1-1,5 méterrel alacsonyabb vízállásnál. Útközben egyszer csak vízcseppek jelentek meg a szélvédőn, egyre sűrűbben, kis idő múlva pedig már rendesen esett. Ez az én formám...Na nem baj, ha már felkeltem, akkor is horgászni fogok, ha cigány gyerekek potyognak az égből!

1 hónappal előtte, a Rába lent a medrében kullogott.

Kiszállva a kocsiból feltűnt, hogy azért nem olyan vészes az időjárás, így lecuccoltam a legközelebbi helyre és az úsztatási sáv behatározásával kezdtem is a horgászatot. Nem kellett túl messzire dobálni, a parttól 10-15 méterre is egyenletes medrű, 2-3 m-es mélységű víz volt. 1 fél vakondtúrást még hozzákevertem a kajához, és már ment is be a 6 db kétkezes gombóc. Az eső közben esett, az etetőanyag ázott, a csontik a víz hatására elkezdtek tapadni és úgy gondolták elindulnak ki a dobozukból, szerte mindenfelé. Szerencsére nem kellett sokat várni, és megjelentek a halak az etetésen. Először csak a horogra tűzött csalin látszódott, hogy valami megkóstolta, majd apró húzások jelezték az úszón is a halak jelenlétét. 4-5. úsztatásra meg is lett az első kis karikakeszeg.

Első

Nagyon megörültem, ekkor már sejtettem, hogy ez egy jó kis peca lesz. Így is lett. Onnantól kezdve nem volt eseménytelen úsztatás, kapást kapás követett. Végre megint úgy éreztem a hosszú tél után, hogy él a víz előttem. Mutatták is magukat a halak kisebb ugrásokkal, fordulásokkal, igazi örömpeca volt. Úgy belemerültem, hogy észre se vettem, hogy az eső is elállt. Az egyébként forgalmas partszakasz olyan csendes és nyugodt  volt. Nem zavart más horgász, sétálók, futók, kutyások, családok, kajakosok, motorcsónakok. A tökéletes csendet csak a halaim locsogása törte meg néha.

Csend és nyugalom

Tenyeres karika volt a legtöbb, de jöttek kisebb paducok és a kedvenceim, a szilvaorrú keszegek is megjelentek. Nem tudom mennyit foghattam, mert a tilalom miatt a szilvák és a paducok egyből mentek is vissza, de olyan 20-30 darab lehetett összesen a karikákkal együtt. Ahhoz képest mennyi kapásom volt nem túl jó arány, de kit érdekel, amikor ilyen jól szórakozik az ember?

Kicsi paduc

A kedvenceim. Még a szákban is küzdenek.

Közepes paduc

"Szériahal"

Legalább az is kiderült számomra, hogy ennél a középmagas víznél a Rábára érdemes ellátogatni, alacsonyabb víznél nem volt ilyen élet itt. A horgászat végére a nap is kisütött, remekül éreztem magam. Azt gondolom, hogy ezekért az élményekért érdemes felkelni vasárnap is 4:30-kor, amikor a "normális" embernek mélyen alszanak. Egy biztos, legközelebb ha felteszem magamnak a kérdést, hogy "Menjek-e horgászni?", biztosan eszembe fog jutni majd ez a csodás délelőtt, amit a Rába-parton eltölthettem. 

Az egyik kifogott uszadékfán voltak ezek a peték/ikrák. Aki tudja mi rakta le őket leírhatná kommentben :)