2018. június 6., szerda

Ahogy fogynak a fények

Rendesen elkapott az úsztatós láz, amióta felmelegedtek a vizek, de a májusi tilalmak beköszöntével egyre inkább befészkelte magát a fejembe a gondolat, hogy ismét a tüskés hátú népség után kellene eredni. Februárban még a fenéken, gumihalakkal, twisterekkel próbáltam kapásra bírni őket, de most elhatároztam, hogy belekóstolok az éjszakai, felszíni süllőzésbe is.
A süllő nappal a rejtekhelyén tartózkodik, és ahogy fogynak a fények, úgy indul meg éjjeli portyájára, hogy a rajokba összeállt kishalakra raboljon. Ennek megfelelően három lehetőség adódik a horgászat idejét tekintve: napnyugta utáni néhány óra, napkelte előtti néhány óra és az egész éjszakás peca. Bár az első kis süllőmet, egy hajnal előtti pecán fogtam, és jóval több halmozgást is tapasztaltam ilyenkor, mégis inkább a napnyugta utáni időszakot választottam legtöbbször.
Első felszíni kis süllőm a hajnali fényben, kínai csalira.
Most igen hosszúak a nappalok, egy hajnali pecához 3:00-ra kell nagyjából kiérni, hogy legyen 2 óra dobálni, még napkelte előtt, ami olyan 2:00 -s ébresztőt tesz szükségessé. Valljuk be, ez nem embernek való, így maradtam az este 8-tól, 10-11-12-ig tartó pecánál, attól függően, hogy másnap hányra kellett menni dolgozni. Egész éjszakás horgászatra még nem vitt rá a lélek, de biztos ki fogom próbálni azt is.
A helyeket illetően inkább a Mosoni-Dunára jártam. Ennél a közepes vízállásnál felénk nincsenek ki a kőzárások a Nagy Dunán, bár Gönyűnél találtam helyeket erre a vízállásra is, csak az nekem már messze van egy 2 órás peca erejéig. A lényeg, hogy legyen valami tereptárgy, ami megtöri a víz egyenletes folyását. Ez lehet mesterséges vagy akár egy vízbe dőlt fa, ahol ki tud alakulni egy visszaforgó és/vagy egy elvágó víz a gyors és a lassú folyás között. És persze az se árt, ha tömegével gyűlnek a kishalak. Nehezen, de találtam a Mosonin ilyen részt.  Épp, hogy 1 méterre nyúlik be egy kisebb kőrakás a vízbe ezen a helyen, de ez már elég a visszaforgó kialakulásához. Már napnyugta előtt is látszódott, hogy szeretnek itt a halak. A kisebb balinok, domolykók, folyamatosan hajtották az ivadékokat, és egy-két nagyobb példány is mutatkozott. Néha felraktam egy kis ezüst színű Mepps körforgót, a peca elején. Az első dobásra mindig végig sorozták, de ha már másodjára, harmadjára húztam el, rá se hederítettek.
Kis domi a körforgóra még nappal.
Ahogy fogytak a fények, elkezdtem áttérni a gyors, balinos bevontatásról, az egészen lassú, néha megállított csalivezetésre. Mivel gyakorlati tapasztalatom nincs, az általánosan elfogadott szabályokat igyekeztem követni, amit innen-onnan olvastam össze. A szürkületben a természetes színű halacskákat akasztottam a kapocsba, majd ahogy sötétedett, kezdtem áttérni az egyre rikítóbb, sárgás-zöldes színekre.
A legsikeresebb ez az 5cm-es Rapala Shallow Shad Rap (SSR) volt.
De ezzel a rikító körforgóval is sikerült fogni.
Valóban igaz lehet az, hogy a süllő nem kedveli a fényt. Egy este tiszta volt az ég, s a hold olyan erősen világított, hogy a fejlámpámat sem kellett felkapcsolni. Ezen az estén szinte csak a túlparton láttam mozgást, ahol a fák árnyékot vetettek a vízre. Az én felemen, ami holdfényben úszott, süket volt minden, nem is fogtam semmit. Túlnyomó részt kisebb süllők jöttek egyébként, 25 cm körüliek.
Túlnyomó részt ilyenek voltak.

Késő esti vendég.
 Mégis kitartottam a hely mellett, egyrészt, mert gyakorlásnak nagyon jó pecák voltak ezek, másrészt mert többször láttam nagyobb halra utaló jelet is. Egyszer már, már 11 óra felé, kissé már álmosan dobálgattam, amikor azt vettem észre, hogy a part felé közeledő csalimat valami követi a felszín közelében, jókora tolóhullámok kíséretében. Egyből elöntött az adrenalin, minden figyelmemet a csalim mozgatására irányítottam. Már nagyon akartam érezni egy jobb koppintást is végre, de sajnos ez nem következett be. Egész a lábamig követte a kis SSR-t a tengeralattjáró, majd egy elegáns burvánnyal faképnél hagyott.
Egy másik alkalommal, a parthoz közel húztam a wobit, amikor egy fröcskölős, balinos rablással leszedte valami. Éreztem, hogy ha ez süllő, akkor végre egyel idősebb generáció lesz, mint amiket eddig fogtam. Ahogy közeledett felém azonban egyre inkább kételkedtem ebben, s igazam is lett, egy kölyök harcsa volt, 40 cm körüli.
Süllőnek már jó lett volna, harcsának még nagyon gyerek.
Nyomtam a bajszos fejére egy barackot, majd folytattam tovább. Egész sötét volt az éjszaka, felhők takarták az egyébként majdnem telt holdat, így egy Rapala Husy Jerk típusú csalit raktam fel, fruoro zöld-piros színekben.
Esti színek.
Ez a csali nagyon lassan kezd süllyedni, ha megállítjuk, így a gyorsabb rántások között szüneteket tartottam. Így nem volt eredmény, ezért áttértem az egész lassú bevontatásra, majd egy gondolatnyi megállításra. Csak egy hajtókarnyit tekertem lassan, majd fél másodperc szünet. Éreztem is valami pöccintést, majd pár dobás után rendesen odanyúlt neki, s a bevágás is jól ült. Kicsit a fék is megreccsent, de szerény küzdelem után hamar tarkón ragadtam a méretes kis süllőmet a maga 42 cm-ével. Nem kapitális, de nekem sokat jelentett, nagyon örültem neki. A gyanúm is beigazolódott, miszerint tényleg volt ott nagyobb is.
A sok kicsi után végre egy nagyobb :)
Mindenesetre a következőkben új helyek után nézek, ahol nem 10 kicsire jut egy méretes. Egyébként nagyon megtetszett a műfaj. Az éjszaka csendjét megtörő hal locsogása, egy kisebb kapás, pöccintés, koppintás vagy akár még egy lekövetés is nagyon izgalmas tud lenni. Kitűnő esti program, sokkal jobb mint otthon a TV-t bámulni ;)

5 megjegyzés:

  1. 👍😉👍
    Nekem is ki kell próbáljam ezt! Nekem is!
    (Majd a júliusi szabi alatt talán)

    Faja kis írás!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A lehetőség megvan ;) Úgy hallottam vannak süllők arra is :P

      Törlés
  2. Kész..neked annyi.. MEGFERTŐZŐDTÉL komám.. :D Grat!!!

    VálaszTörlés
  3. Azért a dolog nem ennyire fekete-fehér. Nagymértékben függ az a tv műsortól is, meg a haljárástól :)

    VálaszTörlés