2018. február 28., szerda

Itt a vége...

...fuss el véle! Sajnos a zord idő hamarabb tett pontot a gumis süllőszezon végére, mint azt reméltem, de néhány próbát azért sikerült tennem az elmúlt hetekben. A hirtelen jött siker után rá kellett jönnöm, hogy nem kis fába vágtam a fejszémet. Az időm és energiám nagy része helykeresésre fordítódott. Sajnos kevés a jó hely. Volt, hogy egy fél napot bolyongtam a Rába parton, mire találtam olyan részt, ahol láttam esélyt kapásra. A meder közepén kisebb kőrakásra bukkantam a víz alatt, ami hatalmas burványokat keltett a vízfelszínen is. Itt aztán végigdobáltam az összes csalit ami nálam volt, de kapásig sajnos nem jutottam. Hazafelé menet kitaláltam, hogy még dobok párat apró fehér gumival egy közeli zsilip alatt, hátha egy sügér megmenti a becsületem.
Közvetlenül a Rábába folyik ez a kis csatorna, ahol sügerek után néztem.
Alig pár dobás után jött is egy furcsa kapás és a tettes védekezése sem sügeres volt. Kis csukára tippeltem, de nagy meglepetésemre egy apró süllő volt. De örültem neki! Mégis van süllő a környéken, bár kicsit hülyén is éreztem magam, hogy egész délután őket keresgéltem árkon-bokron át és végül "sügerezés" közben, a kocsimtól 20m-re akadok bele egybe. Gyorsan vízbe került a kis sovány pára, majd még két domolykóval zártam is a horgászatot aznapra.
Az egyetlen kisebb méretű csali ami épp nálam volt.

Sügér helyett süllő...

...és domolykó. Ami egyúttal első gumival fogott domim.
Visszajártam a belváros alatti kövezésre is, ahol már sikerült fognom egy szép süllőt, de azt vettem észre, hogy ott csak nagyobb víznél van elegendő mélység a tuti törésen, így ezt a részt hanyagoltam egyelőre.
A Bagaméri Duna-ágra is kimerészkedtem, ahol ősszel két kisebb süllőt már sikerült fognom, de ez a peca is inkább kirándulásba ment át a végére. Igaz nem is bántam, hiszen csodálatos volt a havas erdőben bandukolni, főleg amikor a nap is kisütött, és nem mellesleg kiváló helyeket is találtam. Igaz nem süllőre, hanem csukára, de annyi baj legyen. Jók lesznek ezek a helyek áprilisban majd.
Nem sok keréknyom van a havas töltésen az enyémen kívül.


Most sajnos nem lapult süllő az ágak közt, mint ősszel. Ellenben néhány csalimat elkérték az akadók :)
A Nagy-Dunán is voltam párszor, Gönyűnél. A zárások amiket kinéztem, mindig víz alatt voltak amikor mentem, így a partvédő kövezésen kötöttem ki. Ahol a jégtörőhajó horgonyoz, van egy hatalmas visszaforgó. Ez tűnt a legszimpatikusabb résznek, így ezt erőltettem. Mély, lassan áramló víz, mely éppen áradt egy kicsit, de nem zavarosodott be. Sütött a nap, a légnyomás az egekben volt. Úgy éreztem minden tökéletes, de mégsem sikerült kapásig jutni. Sajnos ez már csak ilyen.
Jobbra a fáknál fordul be a víz és balra a jégtörőnél jön vissza. A legnagyobb forgó, amit a Dunán eddig láttam.

Szép napsütés, de a jeges szél rendületlen fújt szembe egész délután.
A sok betlis peca közt azért néha visszatértem a békéshalakhoz és az úsztatáshoz, hogy legyen egy kis sikerélményem is. Szerencsére a keszegnépre (majdnem) mindig lehet számítani ilyen téren, ezért is szeretem őket.

A koncérok, szilvák az ínséges időkben is megörvendeztetik a pecást :)
Nagyjából így telt az elmúlt időszak. Kicsit haltalanul, kicsit fázva. De búslakodásra semmi ok, hiszen pörögnek a napok a naptárban, s jön a tavasz végre - még ha a hőmérő higanyszála nem is erről árulkodik jelenleg. 



1 megjegyzés:

  1. Fain halak, szép téli fotók, halszagú kéz....
    Kell ennél több télvíz idején????

    VálaszTörlés